Croatian History

source   Úgy vagyon, hogy másnak hamisat és gonoszt nem kell kivánnunk s leginkább egész nemzetnek; de ha okot adnak mások valamiben, arra kétség nélkül kell felelnünk, és a tulajdon részünket oltalmaznunk. Ha magunkat tulajdonokkal [így] oltalmazzuk gondosan, vallyon ki itélheti okosan, hogy azzal másnak gonoszt, és hamisat kivánunk? Sőt mások javait nem irígyelvén, nekiek jót akarunk. De bezzeg sok volna immár, ha másokra nézve, hogy őket meg ne bántsuk, magunkat elfelejtenénk, és nemzetünk, hazánk javainak szép szabadságit, törvényit, azoknak oltalmazását, elővételét hátra hadnánk; azt távul szemlélnénk, és foganatosan hozzá nem nyúlnánk; s vallyon van-é oly közönséges jó gyülekezet, tartomány, ország, ki ezt mívelje? Ki cselekedné azt, hogy magát ne oltalmazná? Kicsoda oly bolond, hogy a maga falatját és konczát másnak engedje könnyen? De hogy más előtted hizelkedjék és színmutatással kedvedet keresse a te javaidért s te engedd néki: ő kedve szerint cselekedhessék, rendelhessen...

Source Scriptum Montecuculianum contra Zrinium. Respondetur Calumniantibus, quibus, quod Arma Caesarea Anno retroacto parum, aut nihil boni praestiterint, disseminare placet. The writing of the Montecuculians against Zrinius. An answer is given to the calumniators, who like to spread the word that the Caesarian Arms have done little or no good since the previous year. Plurimum studij acquiri credebat Exercitus Germanicus in exquirendo Verba, quibus Encomia, honoresque publicos, sibi ab Hungaris deferendos potuisset reponere, quando Laudes cum Opprobrijs, ac Gratias sentit compensari cum Maledictionibus, et haec Gratitudo sit Hungarica, pro eo, quod quinquaginta Turcarum millia, trans Tibiscum omnia Ferro, Flammaque devastantium Conatus averterit, et ultra quinquaginta milliaria repulerit, quod Principem Kemény in Transylvaniam reduxerit, eundemque per Immissionem Praesidiorum, ad despectum Turcae Principatui restituerit, quod medio eorundem Praesidiorum Hungariam superiorem vastiss...

  ZRÍNYI MIKLÓS HORVÁT BÁN FELELETE. Legjobb Vezér ! Mivel te ezek szerint magadat és hadseregedet egyaránt dicsöítésre méltónak véled s dicsőíted is, engedd meg kérlek, megemlékezvén ama római szokásról és szabadságról, mely szerint a katonák a triumphatornak szemére vethették azt amit akartak,1) hogy egyet-mást én is elmondhassak neked. Tehát ötvenezer törököt visszaűztél és Keményt visszahelyezted? új hadi erők által Erdélyt megvédted? Atyánk! nagy dolgok ezek, sőt a legnagyobbak! De legalább e terjengő szavakban végződik is e dicsőség? Mondd meg, mi haszna van Magyarországnak a te hadjáratodból? Mondd, visszaadtad egész Erdélyt, melyet egészben vettél át? Add vissza Erdélynek Keményt, kinek hűséget és védelmet ígértél; add vissza a boldogságot, békét és bőséget, amit a te hadsereged és behozott segítséged által kiűztél, akkor diadalmaskodjál s használd e három szót: jöttem, láttam, győztem! Mi pedig tégedet Marsnak, Herkulesnek, nagylelkű Atyának, a ki szekéren illatos Indiá...

 source Datum ad haec Responsum per Nicolaum Zrinium Banum Croatiae. Optime Duc. Cum itaque Te, totumque Exercitum Triumpho Dignum esse existimas, imo triumphas, patiare quaeso, ut Ego Romanae Consvetudinis memor, et Licentiae qua militibus permittebatur ut triumphanti Duci ea, quae vellent, objicere possent, Tibi aliqua possim enumerare. Ergo quinquaginta millia Turcarum, ultra quinquaginta milliaria repulisti, Principem Kemenyium restituisti? Nova Praesidia posuisti? Transylvaniam conservasti? Pape! magna haec sunt, imo vero maxima; sed saltem in ampullatis istis verbis haec finitur gloria: Die mihi, quid utilitatis habet ex Tua Expeditione Hungaria? dic, reddisne nobis integram Transylvaniam, quam certe integram accepisti? redde Principem Kemenyium  Transylvaniae, eui Fidem, et Tutelam promisisti, redde Beatitudinem, Pacem, et abundantiam, quam per tuum Exercitum, et Praesidia introducto expulisti, et tune triumpha, et usurpa tibi tria illa verba: Veni, vidi, vici. Nos vero...

(Fordítás latinból) [1662] Legkitűnőbb Vezér! Mivelhogy méltónak tartod elhogy méltónak tartod magadat és egész hadseregedet a diadalmenetre, sőt, triumfálsz is, kérlek, nézd el nekem, hogy római szokás szerint, amely megengedte a katonáknak, hogy szemébe mondják a győztes hadvezérnek, amit akarnak (mint Svetonius írja Caesar-életrajzában), felrójak Neked egyet-mást. Nos tehát: ötven mérföldnyire visszaűztél ötvenezer törököt?  Kemény fejedelmet visszahelyezted trónjára?  Új őrségeket helyeztél el a várakban?  Megmentetted Erdélyt?  Ejha! Nagy tettek ezek, bizony a legnagyobbak! De ezekkel a fennhéjázó szavakkal vége is a dicsőségnek.  Mondd csak, mi hasznát látja Magyarország a te hadjáratodnak?  Mondd, csak, mondd, visszaadtad-e nekünk Erdélyt, amelyet bizony épségben vettél át?  Add vissza előbb Erdélynek Kemény fejedelmet, akit becsületszóval és oltalommal hitegettél, add vissza azt a boldogságot, békét és bőséget, amelyet seregeddel és őrségeid...

  AZ UDVARI HADITANÁCSNAK  (Fordítás latinból) Légrád, 1661. július 5. Excellenciás Gróf Urak! A törököknél minden csendes és híre sincsen mozgolódásnak, ezért nem gyõzök csodálkozni, honnan kaptak hírt Excellenciátok a törökök mesterkedéseirõl, és a budai vezér ellenem és váram ellen irányuló készülõdésérõl, amiért Excellenciátok óva intenek ennek a várnak az építésétõl. Ezen igyekezett Wassenhoff mérnök úr is, mikor hozzám visszatért. Látom ezekbõl, hogy Excellenciátoknak nincsenek pontos értesüléseik ennek az ügynek az állásáról. Tisztelettel kérem tehát, vizsgálják meg alaposabban az én érveimet is. Ha ezt megteszik, bizonyos vagyok benne, hogy nem beszélnek le errõl a munkáról, hanem inkább készségesen segítenek majd tanáccsal és tettel. Magát a helyet, földrajzi helyzetének alkalmasságát levélben sehogy se tudom leírni, errõl Wassenhoff úr jobban tudja tájékoztatni Excellenciátokat. Katonai tekintetben azonban mondhatom, hogy az a hely pajzsa vagy bástyája az egész Murak...