Letter from Nikola VII Zrinski to the Imperial War Council, dated July 5, 1661

 AZ UDVARI HADITANÁCSNAK 

(Fordítás latinból)

Légrád, 1661. július 5.

Excellenciás Gróf Urak!

A törököknél minden csendes és híre sincsen mozgolódásnak, ezért nem gyõzök csodálkozni, honnan kaptak hírt Excellenciátok a törökök mesterkedéseirõl, és a budai vezér ellenem és váram ellen irányuló készülõdésérõl, amiért Excellenciátok óva intenek ennek a várnak az építésétõl. Ezen igyekezett Wassenhoff mérnök úr is, mikor hozzám visszatért. Látom ezekbõl, hogy Excellenciátoknak nincsenek pontos értesüléseik ennek az ügynek az állásáról. Tisztelettel kérem tehát, vizsgálják meg alaposabban az én érveimet is. Ha ezt megteszik, bizonyos vagyok benne, hogy nem beszélnek le errõl a munkáról, hanem inkább készségesen segítenek majd tanáccsal és tettel.

Magát a helyet, földrajzi helyzetének alkalmasságát levélben sehogy se tudom leírni, errõl Wassenhoff úr jobban tudja tájékoztatni Excellenciátokat. Katonai tekintetben azonban mondhatom, hogy az a hely pajzsa vagy bástyája az egész Muraköznek, sõt Szlavónia egész határvidékének, innen le a Dráván keresztül, és aki ura ennek a hegynek, ura a Muraköznek és annak a két folyónak, a Murának és a Drávának. És ha a törökök (amint akarták is) elfoglalták volna ezt a hegyet, sem Kapronca, sem más vár nem zavarhatná meg õket Szlavónia birtokában. Az igazság az, hogy 60 éve senki nem szemlélte meg ezt a helyet, csak a mostani basa, aki az elmúlt május hónapban kétezer emberrel idejött, és mindent személyesen a legalaposabban megvizsgált, és nem is mulasztotta volna el ennek a helynek az elfoglalását, ha én idejében meg nem elõzöm. Ez volt tehát az elsõ oka annak, hogy nem halogathattam a dolgot. Ha a basa szándéka nem kényszerített volna erre mindenképpen, természetesen jobb alkalomra vártam volna. De még ha nem is akarta volna elfoglalni a török azt a helyet, nekem akkor is birtokba kellett volna vennem a következõ okokból:

1. Mivel a Dráva áradása annyira megrongálta Légrádot, hogy sok ház beleomlott a folyóba, és maga a vár is alig van húszlábnyira a folyótól, egy félévig se lehettem volna biztos afelõl, hogy a vár nem roskad-e a folyóba. Hová mehettem volna akkor, és hová helyezhettem volna át a várat, mikor ott már egyáltalán nem volt hely, amely biztos lett volna az ártól.

2. Az a hely olyan közel van Légrádhoz, hogy az ágyúgolyó elér onnan ide. Azonkívül amióta én a Muraközben tartózkodom, azóta több mint kétszáz embert raboltak el innen, mert arról a hegyrõl mint valami õrtoronyból meg lehet látni minden egyes embert, aki Légrádba vagy Kotoribába megy, és el lehet fogni büntetlenül.

3. Légrádtól Kotoribáig kilenc õrhely van, amelyeket részint saját költségemen, részint királyi fizetés címén fönt kell tartanom. Csakhogy a fizetés olyan késlekedve érkezik, és olyan csekély, hogy szinte semmi. Így tehát ezt a vonalat a magam költségén már nem tudom védeni.  Az a hegy nagy megtakarítás nekem, mert hat õrhelyet pótol, és jóllehet itt több katonára lesz szükség, mint azon a hat õrhelyen, mégis a katonákat itt könnyebb eltartani, mert szõlõvel, szántófölddel, minden szükségessel el vannak látva.  Légrád környékét viszont az áradások annyira tönkretették, hogy sok katona arra gondol, hogy eltávozik.

4. Ha az a gyanúnk, hogy háború fenyeget, vagy legalábbis olyan béke, mint amilyen eddig volt, vagy ha a törökök megtámadják Komáromot (amint néhány évvel ezelõtt is megtették), vagy az ország más vidékének akarnak bajt okozni, sehova sem vihetek segítséget, ha csak ötszáz török is megszállja ezt a hegyet. Még akkor is így van ez, ha nem építenek itt erõsséget. Most azonban, ha itt megvetem a lábamat, rögtön el lehet zárni a török visszavonulásának az útját, akár Stájerország felé, akár bárhová máshova akarnak portyázásra indulni; tehát semmi esetre se mernek támadni. 

5. Ha háború lenne a törökökkel, az egész végvidéken nincs más biztos hely egy hadsereg befogadására, mint ez, ahonnan Kanizsát, Berzencét, Segesdet és Szigetvárt biztonságból lehet megtámadni. Bárcsak ismeretes lett volna ez a hely akkor, amikor Kanizsát ostromolták! Nem emlékeznék most Németország és Itália olyan gyászosan Kanizsára. 

6. Ha ez a hely, mint remélem, teljesen elkészül és a császári felség csak valami kis segítséget ad, biztosíthatom Excellenciátokat, Kanizsa rövidesen szorult helyzetbe kerül, és sok ezer keresztény szabadul meg a török zsarnokság igája alól, Stájerország félelem nélkül örülhet a békének és nyugalomnak, még akkor is, ha Kanizsa a törököké marad. 

7. Ha ez a vár felépül, a Muraközön és Csáktornyán át soha többé könnyen meg nem támadják. 

Ezek az okok késztetnek engem a vár építésére, és lelkesítenek minden jó keresztényt, aki védi a hazát és hûséges szolgája a császárnak. 

De ha vannak ellenvetések és látszólagos akadályok, ám vizsgáljuk meg azokat. Tehát: 

1. Azt mondják, a török majd panaszt tesz a béke megszegése címén, mert benne van a békeföltételekben, hogy több várat nem szabad építeni. 

2. A vállalkozás már nyilvánvalóan elkésett, mert a török annyival erõsebb nálunk, hogy ha valamilyen ürügy alapján támadásba kezd itt, semmiképpen nem bírunk vele. 

3. Õfelsége tudta nélkül nem lett volna szabad belefognom ebbe a munkába. 

Azt felelem ezekre: 

Az 1-re: A török egyáltalán nem panaszkodhatik. Hát amit neki szabad, azért nekünk szemrehányást tehet? Õk három vagy négy várat építettek, és Behigat várát is készülnek újra megépíteni, amelyet tavaly égettek föl a magyarok. Horvátországban pedig több várat építettek õk, mint én. És méghozzá én, velük ellentétben, nem török területen építem ezt a várat, hanem szinte a saját birtokomon, alig tíz lépésre a Murától, Légrádtól pedig csak ágyúlövésnyire. Ez a hely végül is dédapám egyik belsõ emberéé volt, aki vele együtt esett el Szigetvár ostromakor. Hozzáteszem, hogy innen negyed mérföldnyire volt egy Bajacsa nevû váracska, amelyben Kanizsa elfoglalása után õrség is volt, de azután a hely alkalmatlan volta miatt elhagyták. Könnyen úgy lehet föltüntetni, hogy ez ugyanaz a hely. 

A 2.-ra: Tagadom, hogy a törökök erõsebbek nálunk. Tagadom, hogy annyira elbizakodottak, hogy pusztán egy ilyen dolog miatt megváltoztatnák minden tervüket, föladnák Erdélyt, otthagynák a velenceieket, és egész hadseregükkel idejönnének csak azért, hogy megbosszulják ennek a várnak az építését. 

3.-ra: Bizony nem tagadom, hogy õfelségét errõl a dologról értesítenem kellett volna, mielõtt hozzáfogtam, de a basa terve elébevágott ennek. Azt terveztem, hogy alkalmasabb idõben küldök tájékoztatást õfelségének. Különben is tudom, hogy minden jó alattvaló köteles maga elintézni az ilyen kellemetlen, de a hazának hasznos ügyeket, és nem hárítani azokat urára. Engem is a bizalom és a hûség vezetett cselekedetemben. 

Most visszatérek Excellenciátok levelére. Azt írják, hogy a budai vezér ezért indult el ellenem, de Excellenciátok semmiképpen ne higgyék el ezt. Én közelebb vagyok ehhez a veszedelemhez és a magam baját éberebben figyelem, de még semmit se hallottam errõl. Ha azonban mégis jönni fog, és ha senkitõl sem kapok segítséget, akkor is készségesen állok utolsó csepp véremig a kereszténység szolgálatába, annyira, amennyire Isten tudnom és tennem engedi. Akik pedig hitvány félelembõl magamra hagynának ebben a hasznos vállalkozásban, sõt, akadályoznának, azokat az Isten ítélõszéke és rettenetes ítélete elé idézem. Ha a mérnök urat tovább nem bocsátják rendelkezésemre, visszaküldöm Excellenciátoknak, és folytatom a munkát, ahogyan az Isten sugalmazta nekem. Excellenciátokra hagyom annak megítélését, hogy – mivel ennek a munkának meg kell lennie – mi a jobb: jól vagy rosszul épüljön meg ez a vár, amely már félig készen van, és már csak azért sem lehet abbahagyni, mert a törökök a kijelölt vonalak alapján két hét alatt befejeznék, én pedig, ha akarnám, se tudnám lerombolni, mert a munka már annyira elõrehaladt. Én inkább Excellenciátok kegyelmét és jóakaratát várom a mérnök úr visszaküldése ügyében, akit nyugodtan nálam hagyhatnak, amíg õfelsége ellenkezõ parancsot nem ad. Kívánom, Excellenciátok sokáig boldogan éljenek. 

Kelt Légrádon, 1661. július 5-én.