Oratio by Ferenc Nádasdy in 1668

An "oratio" written by Ferenc Nádasdy sometime in early 1668 (before May).  This appears to be an early draft and the final copy has been lost.  The oratio was written but not publicly published.  - link to source

Oratio

Fényes, tündöklő, mások fölött dicsőséges, mindenektűl félelemmel tiszteltetett vitéz magyar nemzet, igaz vérednek, hazád fiának szűbéli fájdalmábúl szármozott hív intésit necsak olvassad, hanem, kérlek kövessed. Im rajtad utolsó romlásodnak végső föllobbant lángja (mint az elaluvó gyertyának) erőd fogyasztásával, gyakor hamvaid elvételével, régi szép, az segédelem (így!) neve alatt aluvó oltalmazóid által, világosban fényeskedvén magok azalatt, ím elfogysz. Török igája alá nem akará édes nemzetünknek nagy része magát adni. Idegen, nemcsak nevü, de inkább szívű nemzet alá oly bizodalommal bajola, keresztény nevet nemcsak visel, mutat is. De mint esmerjed annak keserves hazám, édes nemzetem, gyömölcsét?  Szállj magadban. Hol hűti? Hol diplomája? Hol törvénye?

Hol véghetetlen sok igéreti az oltalmazóknak? lm látod: akaratja törvény, csalás diplomája, liüti megszegésire minden alkalmatosság kedves. Hamis maga-vallásának tökélletlen az Evangelicusoknak, hívebb az töröknek, hogy sem kereszténységnek, kit jobban kíván barátjának, utolsó értéke, sot országi vesztésivel is megtartani, hogy nem mint szelédítse igaz mondással, hűti megtartással az keresztény népeket, mely nemcsak veled édes hazám, de s) birodalmaik kiterjesztésire minden országokkal hasomló (így!) képpen köz.

Lássad, hány esztendőkig való emésztéssel fogyasztá az szép Németországot, kinek békessége sokszor kezében lett volna, de birodalma vesztése félelmével az átkozott regulát tartá: Divide et vinces; azzal üli most az nyerget, míg Isten ostorúl rajta tartja. Kit sírva érthetsz meg azoktúl, kik keserves súlyát naponként újobb mesterséges viszálkodásoknak akár ösztönözésével, akár éllesztésével, akár szunnyadozó szemmel nézéssel óhajtván nyögve szenvedik. Kedves hazám, nemcsak ott, hanem minden környülvett szomszédidtúl hallhatsz hasomlót, s kivált kéjjpen közeljebb való szomszéd-példában, Lengyelországban, égö lámpásul fémlik annak az pogányt irtóztató fegyveres hű népű nemzetnek egyenetlenségét mennyi ezer mesterséggel, mint az kovács az tüzes szenet, éllegeti praktikás fujóival sok esztendőtűi fogva, hogy hatalmas erőt, kivel mind magát, s mind elnyomatott szomszédit segéthetné, ne vehessen maga mellé, Azért nagy pápistái palástos zelusa által ki-kivánja rekeszteni az hatalmas Moskust, mintha azzal az pápistaság azzal ott veszedelembe tétetnék: kinek buzgóságában megzabállottnak mutatja magát, noha koronái megnyeréseért hányad ízen hízelkedett már Carolus Quintustúl fogva az Evangehcusságnak, tekintsed meg az Annaleseket. Egy római, egy magyar koronát nevi nyert; kit, pápistái nagy buzgóságának ellenkező példájára az Evangelicusoknak újobban adott 'privilégiumokkal és szabadságokkal nem vásárlott; azzal azért inkább. Igy az horgas kardosok egyességétül való félelme hűti elvesztésénél inkább forog szeme előtt.  Kevesebbé köll neki szomszédul az kereszténségnek első fia, az francziai király, ki pápistaságának kölömb jeleit mutatta az oltalmazóknál, csak mostanában is, mert tudja, hogy ha szomszéd lehetne, törökkel való szövetségének oly bű folyamatjának gátja esnék. Semmire nem kívánja az hatalmas Imperiumbúl való tagokat, kiknek is fejekben kezd ütni gondviseletlen állapotja Imperiumjoknak; holott nevet, nem fejedelemséget visel császárjok, ki senkinek nem ura valóban, hanem mindenik belsőbb vezére neki ura, sőt az színnel legalsóbb póczon ülő molnárja őröl hátán legtöbbet, kit bálvány-módon imád ez megszűkült segétségtül így efogyott, nyomorult népség.

Mind nem elegek ezek, hanem ím az kihez te nem akartál hajolni, írtózván az pogányságnak hamisságától, az egymás között való megszakadásodnak jutalmáúl vedd el, hogy az te jó oltalmazóid az törökkel mégis barátságosban öszveczimborálván. sorsot vetettek reád, s megosztoznak ezennel édes nemzetem, határidőn.

Vizsgáld meg, Első Ferdinánd idejétűl fogva az mostani birodalom alatt mire jutott szép hazád. Szélin mindenütt lássa járást, az hol legtágjabb (így!) két nap általmehetsz, több helyeken csak egy nap.

Ha segétséget kérsz, pusztétó éhei holt oly népet látsz, ki az pogánynál jobban emészt, oly képtelenül, hogy az mely had eddig bárány, lépjék határodra, már pusztító oroszlánykegyetlenséggel követ; arra szabadsággal bocsáttatván be oltalmazóidtűl. Sírva emlétsed az utóbbi veszedelmedet, mint vesze el Várad, közel szeme-hunyva nézvén oltalmad, s pusztétván az Tiszánál. Mint vesze el Újvár? Elbocsátá oltalmazod minden hadait előbb; puszta kézzel várá az fővezért országodban; sőt az mely kevés hadat beküldött pusztításodra. tíz tatár előtt elszaladnak Cseklesztűl, de fene vaia hazád négy része pusztítására annak utánna.

Dobot üte Kanisa megvételére az nagy jó hírű Zrinyi kívánságára, kit Isten, az szerencse neked szánt volt, vitéz nemzetem; de csak az nem adaíott ahhoz az ő idejében, az mi szükség volt. Grécz Bécsre, Bécs Hatisbonában igazított az szükségekért; sült az kolbász, hogy haladhasson az török. Isten erővel szerencsét vete be Szent-Grothárdnál, de nem akará, hogy csak dícsíreti legyen is oltalmazóinknak, mert azok már teljes $zaladóban voltak, midőn az franczia ereivel megnyomaték az 1 pogányság, és hogy ha szintén kirekesztetett is az magyar akkor, az vezérek hamis praktikája által az maga oltalmátúlr mégis Istennek hozzánk való atyai gondviselete úgy kormányozta, légyen az győzödelemnek nagyobb oka oly, az mi magyar, és azért az Rába vizével ada gyüzedelmet; ki többet emésztett meg csudálatosképpen az ellenségben, mint az oltalmazó fegyver, melyet akaratjok ellen is meg leöli igazságul vallani. De annak sem éle oltalmunk hasznával, nem követé az nyereséget, noha az ellenséget semmivé tehette volna mindenestül, hanem ottan tized-napra békesség által ada mindnyájunkat országostul az töröknek; Erdély felől Székelyhídat, Várad helyett való szép és kiváltképpen való derék erősséget elrontatá Rottallal, semmi véghelyt a helett sem ott. sem másutt nem építvén. Határt az törökkel sehonnand nem csinála, hanem azzal szabad kaput hagya az pogányságnak: nemzetünknek utolsó veszedelmére kegyetlenkedhessék.

Régi végeinket az török elvéve, újak nem építtetnek, az kit nagy névvel kezdettek is, kár az pénz reá. haszontalanság á é r t; kit is, szegény édes nemzetem nem érted, hanem ellened szántak csinálni, ha valaha végben viszik is; azért nem is engedik hazafiaidat benne lakni, annyival inkább parancsolni. Ezer az panasz oltalmazóinknál az török holdításárúl, halommal adatnak be az hallhatatlan ellenségek; meg sem olvastatok, annyival inkább orvoslás nem adatik, de viszont, az töröknek, ha tíz marhája elhajtatik, az magyarnak meg költ téríteni. (Ha az magyarnak tíz mélyföldig az török határát elfoglalja, meg sem hallgattatik, annyival inkább orvoslás nem kerestetik.)  Tiltatik az holdúlás, hogy győlöltessék nemzeted másoknál, midőn megcselekedni kénszeríttetel. De nem adatik oltalom, hogy azt elkerülhessed; sírjon az kiben keresztény vér csak egy csöppnyi is vagyon, midőn ezt érted. Im nyilván tudja oltalmazónk. elrabol az török, ha nem holdúlunk; toroktátván kiáltjuk, mondjuk azt, vagy adj oltalmot, vagy engedj holdúlni, arra fenyegető az válasz: holdúlni nem engedünk.

Viszont penig az oltalomrúl csak hallgat, mert nincs mivel. Hadat nem tarthat: musikákra, comediákra, farsanglósokra, szánkázásokra kél az pénz. Az országok elpusztúltak. Az mi véres verítékébűi az szegénységnek kisajtoltatik, és abbúl jün fapénz, s úgy is kél el. Csak az óra nem tölt reá, midőn sok ezer lélek török rabságában jut, kinek ifját törökké tészik, s azzal erejét örögbíti az pogányság; nagyját vagy pénzen bocsátják ki. s erszényeket töltik az ebek azzal, vagy levágják, s az mi édes nemzetünk száma azzal fogyasztatik. Itéljed keresztény világ, micsoda lélekkel bír az, ki ezt szánt-szándékkal engedi, sőt cselekedetivei keresi, hogy ezek így legyenek.

Nádasdy sajátkezű folytatása a rendes szöveg-sorban:

Ki fogja tagadni, midőn ez az dicsőséges nemzet így emésztetik az pogánytól, hogy nem az oltalmazó adta árulóul föl; midőn a keresztény világ tudja, hogy noha az pogányság fenyegetőzésit Reád édes hazám, tudják, de ím mégis nemcsak hadait elbocsátotta, de csak egy legkevesebb oltalmodra való gondja sincs.  Sőt emlékezzetek jövendő mondásomra, ha. reátok hozza az pogányságot, azzal is emészt; azonban [inkább] henyélni, mint vitézkedni szokott népeit reád hozza, ki az töröknek véteni nem fog, hanem majd feleségteket, leánytokat szemetek láttára megförtőztetik, értékteket prédára vetik, jószágtokat elégetik, magatokat koldusságra juttatnak, ós úgy kiirtanak kevés idő alatt: neve se legyen az magyarnak.

Bocsánatot várok tőled édes vitéz nemzetem, hogy az oktalan állatnál alábbvalónak nevezlek, kit az mindenható fölséges Jehova Isten, mélséges bölcsességével annyira megalázott, hogy maga erejét nem tudván az emberi nemzetnek szolgálatjára, annyira engedelmessé tött, hogy azoknak fáradtságával könnyebbítjük magunkat. Es mégis, ha ereje fölött bántatik, tapasztalják ellenünk való tusakodását. De te jó hírű, nevű magyar nemzet alábbvaló vagy ennél is, mert erőd vagyon, eszed vagyon, hántásod vagyon, rajtad az veszedelem, s még sem tudsz magadra gondot viselni. Nézd meg hiúzi szemmel, mikép fogyaszt téged magaddal oltalmazod. És hogy az országnak négy statusi szerint tégyem szemeid eleiben, reád rohanó veszedelmedet, elsőben is az magyar clerust, jól vizsgáld meg.

Ha igaz, hogy az hal az fejétűi bűszködik, élő képet találsz az magyarországi primás-érsekben: kinek esze, mint az világnak négy részérűl fújó forgószél, irigysége, mint az eb, nemzete cseh, de inkább tót, mert valóban tót emberki ordét, visét az hamis mamonára. Edes mézet nyal ajakain, midőn szemtelenül bazud. Gyalázatos fösvénysége, rendetlen költő magaviselete, ocsmány, oktalan, disznó részegsége világ előtt nyilván vagyon; soha életinek rendiben maga-erszényébűi se Isten tisztességire, se hazájáért, se barátjáért, se atyjafiáért, noha ökör-, ló-, disznó-pásztor elég vagyon szűkölködő köztök, de mégis semmit ki nem ad, hanem az Antichristusnak győjt, azonban latrúl, csalárdúl királyát, annak fő belső tanácsit, szerzeteseket, az egyházi rendet, atyjafiait biztatja javai successiojával. De Isten sem engedi az rosszúl keresett marhát jól elkelni. És mégis egyedül ű neki vagyon az oltalmazónái hitele, tekéntete; minden jó, valami ő neki tetszik. Kinek ezélja solia nem volt az, hogy vagy rendi szerént papi tisztének megfeleljen, vagy mint első személy az hazában, annak oltalmára függessze elméjét, hanem inkább fortélyos, olaszos praktikáival, törökös szemtelen csempészségivel, sok magára hálózott követségivei Erdélyt elsőben is, portai csauszságával az két Rákóczit, egyiket az török, másikat az lengyel által az magyar nemzet erejének erötlenedésére mazulságra hozta.  Im azután darab foltját édes hazánknak alattomban való nyughatatlanságával emészti. Miúlta az Igazság kormányát, kezébe [vette], mennyi igaz igyet sülyesztett Icárhozatosan el fösvénysége miatt, ki tudná előszámlálni. Négy famíliáknak értékit bitangul mások bírják az ü hamis áron kiadott parancsolati mellett. Milliókat érne, az mennyi fiscalis jószágokat az Coronának haszna nélkül elharácsolt; de mégs) egyházi tiszteket, beneficiumokat, noha igen titkon, de sok számúakat adott pénzen el, s nincs oly hamisság, ki nála pénzen nem árús. Ezeket az oltalmazok nyilván tudván szenvedik, mert tapasztalják: édes nemzetünkre hasomlók által romlásnak köll következni.

Utánna, nézd meg az egész clerust, országod javára mi jót tesz. Győjtik az pénzt, holtok után hánynak értéke fordúlt jó végre, megszámlálhadd. Es tálára egy. vagy kettő, ha adott is valamit ország javára, nem arra, hanem előmenetele vásárlására adta. Igen friss példád vagyon ebben édes nemzetem. Valóban mutatja is Isten haragját reájok, mert im mindenütt elsőben, az egyházi jószágok esnek pogány keziben. mint Várad, Érsek-Újvár, Nógrád, etc., csak az utolsó háborúban is.

Nem mentem semmire az második statust is, az nagy urakat, kik fölöttébb megkevesebbedvén, s aprósodván. köztök is újjainkon számlálhatni meg. hányon búsítják elméjeket országok megmaradásán; noha lévén maradékjok, több okok volna hozzá. De tudja a jó Isten, mire jutottak. Része az tisztekre való vágyódás miatt minden más jóra függeszthető elméjeket megtompítják, s vonyakosznak az tiszteken, midőn nem lesz majd ország, kiben azt viseljék. Részének éjjeli-nappali elméje izgága-szerzésben fárad, udvarnál való hazudozásban, mások ellen való vádolkodásban, azzal magának való böcsület-keresésben utolsó értéke fogyasztásával, s gyermekinek koldúlásra való juttatással. Mások bolond, haszontalan, kültséges épületekkel szemtöltő, ám hogy tárház-ékesítő kéncscsel tékozolják nagy jövedelmeket. Mások vadászással, madarászással vesztegetik az. jó időt; némelyek ocsmány élettel, Isten-bántó vétkekkel förtőzkednek; némelyek barom-élettel, dősöléssel, éjjel-nappal való részegeskedéssel fojták ki az lölköt magokból. Vadnak ezek mellett, kik józan elmével töltik az haza javdbúl erszényeket, alattomban való praktikákkal ártanak édes nemzeteknek, nevelik magok, nem tudom honnand kibújt nemzetségeket, magokra vonszák az haza java harácsolását, törvényünketl gázoljákr tiszteinket magok czélja szerént mások által [bírván] országunk jövedelmével való kedvezésekkel, annak ajándékokban való pazdorlásával tartván az idegen nemzet között titkos barátokat, inkább királyunknál bírnak országunk dolgaival, s imádtatják magokat az statusoknak nagyjával és kicsinyével egyiránt. 

Oh döcsüséges vitéz nemzet, ne csudáld tehát, ha nemcsak ellenségid, mint az török és oltalmazod emésztőid, de te önön-magad fiai így rontanak, s vesztenek.

Volnál még te szép nemesség, gyönyörő virágban, ha esmérnéd magadat. De bocsánatot adsz nékem, igaz szíbűl hazámon szánakodó fiadnak, ha reád is panaszomat terjesztem. Az nemesség nemesül kerestetett régentén ebben az valaha dicsőségesen széjjel kiterjedett hazában; de ma pórűl, kalmármódon: 36 tallér az nemességnek ára. Vérkiontás volt annak előtte, kalmár ma az nemesség, ki azelőtt karddal vásárlotta az haza határit. Puhaság, henyeség, dobzódás dolga ifjúidnak; az erejebeli vagy procator, vagy kalmár, az örege, midőn eszesedik, s veszi hazája romlását észre, már cselekedetre alkalmatlan lévén, tanácsa nem kedves, kit némává tesz az igaz mondás, midőn szemére vettethetik, hogy ifjabb lévén, miért azt nem követte, az mit vénségben tanácsol. Panaszosabb az, hogy nemcsak nem köll az mai nemességnek az katonáskodás, de még könyveket tölt minden gyölésekben az sok articulusokkal az hazában lévő katonaságra, s azzal is mind az tiszteket, s mind az alatta valókat idegeníti az katonai állapottal, melyet örömmel vesz jó alkalmatosságul az kereszténység előtt nemzetünket vádló, hogy nincs hazánk-őrző közöttünk. Tagadhatatlan lop, foszt, útat áll, öl, vág az magyar katona; de élhetetlen a' mellett. Az nemesség, szabadságát állítván, soha íizetésérűl nem gondolkozik, sőt hallani sem a k a r j a az katonának való fizetést. Oltalmazó nevet viselő fejünktűi, ha kérsz, •csak azért sem ad, hogy fogyjon is az katona idővel, s az mi kevés vagyon, fogyaszszon is; föltetc czélja, utolsó romlásod lévén.

Egyenetlenséged sem bocsátod eddig jó gondviselésedre, az pokolbeli ördög gyújtván köztötek az religiobeli kérdéseket, kit tapasztalhatsz, ha vak lenni nem akarsz, hogy az oltalmazok soha csillapítani nem akartak, hanem, mint lassan emésztő, hamvában lévő tüzet éllegettek ez óráig, hogy semmi jó dologban egyesek ne lehessetek, noha elhiheted, ha elvész, sem országra, sem religiora nem fogsz számot tartani, de ha megmaradsz, s országod lesz, igazíthadd religiódat, mert lesz helyed holott. Ébredjél föl azért édes nemzetem mély álmodbúi, tégy félre minden más gondolatot, s függeszszed elmédet, okosságodat, minden gondolatodat, igyekezetedet országod megtartására, s más mindent tégy félre, míg annak útját föl nem találod. Mert így maradván, magad emészted magadat. Emészt az oltalom, fogyaszt az pogány, más nemzeteknél nincs tekéntet reád, mert semmi erődet nem ítélik, gondviseletlennek látnak, azért okos embert köztötek nem tartnak, s veletek nem is kezdenek semmi végezeteket; haszontalannak hirdetik országunkat. Azért nem kap senki rajtunk, mert terhet, haszon nélkül magára nem szokott venni; más nemzeteknek ellenséginek gyaláznak mindenütt, hogy mindenek ellenségink légyenek, mert sohúl esmeretesek nem vagyunk; meggátolva lévén, hogy esmertetJiessük az távol lévobb kereszténységgel magunkat.

Szükség azért édes vitéz nemzetemnek fönmaradott szép maradékja, hogy mutasd ki elsőben is fegyvered és hogy vagyon a’ mellett szíved. Lássa az papság, lássa az úri rend, ha ugyan veled nem tart, inkább kínszerítheted te űtet, számosabb lévén, mint ük téged; lehetnek pedig jó magatok-viselése után ti közületek szintén úgy nagy urak. kik is valaha nemességbűi lettek urakká, (noha talám ű kőztek is lesz, a' ki eszére tér) nagyobb az jó erkölcsökbűi álló uraság, mint az értékben; mert az érték elfogy, de az jó erkölcs értéket nyér. Mutasd meg, hogy vagyon hazád oltalmára gondod, esmerje meg, az ki elnyomni akar. Legyenek az elmúlt idők példáid: Bocskay, Betlehem, Rákóczy nemesek voltak, fejedelmekké lettek; gondúl vévén az hazát, mind szabadságoknak találták oltalmazó társát, mind nagy kenetes urakká lettek, mert akarták. Mutasd meg azt is, vagyon országunknak haszna; az kincses bányavárosok ne hagyják csehnek, olasznak, avagy egy czukorfőzőnek pozdorlani az Istennek jóvoltából adott nagy kincset; fordúljon hazánk javára. Lássák, ha kik segétteni akarnak, nem haszontalan országunk. Nyúlj az kufárok javaihoz, kik az korona értékét pénzzel vásárolták, vedd hozzád, az mit az országbúi kivittek, és azzal vagy vásárlottak, vagy oltalmaztak más tartományokat. Allattasd helyre az sok millió kéneset, kit nem Magyarországra, Magyarországbúi kültöttek. Téréttesd meg, az mennyivel szüktébb határa hazádnak, mint kezekhez vették oltalmazóid. Elég lesz ezekért mind böcsületed, mind szüvetséged, mind társod, mind urad. De úgy késsél, hogy ezek mind majd kiesnek kezedbűi.

Nem hagyhatlak szó nélkül édes hazámnak negyedik statusa téged is, szabad városok. Ti kényesen élitek világtokat, s talán majd legbékességesebben, mondhatnám, veszitek országtok sírját, mert szaporodik száma Republicatoknak, csaknem minden ország-gyűlésiben; mesteri vadtok az pénz-gyűjtésnek, azzal mindent elnyomtok. Használ sokat az Plundra is, és hogy más nyelvet is tudtok, nemcsak magyarúl, s noha nem vadtok ti is néha szorongatás nélkül, de tagadhatatlan, communitástok erősebb akármelyik statusnál, magatok között az többi fölött való egyességtekre nézve. Nincsennel tartatik az kénes, tudom, mert köztötek vagyok, az várostok neve szegény. De belsőképpen is értem, s külsőképpen mindnyájan az haza fiai látják, legkisebb megbántatástokért sok ezereket költöttök; az nincsenbűl penig lehetetlen külteni. Ha azért vagyon, mit adnátok, hogy egy kis czikkelye szabadságtoknak ne sértődjék, legyen utolsó fillyértekig mit elővenni egész szabadságfoknak elvesztésének oltalmára, ki egy hajszálon függ, hogy majd megtörténik. Ha szabadvárosi szokástok szerint szükségtekben az árvák nálatok letett javaihoz szabad az köz város-szükségire úgy hozzányúlni, hogy jövendőben megtartsátok, nyúljatok egész hazátok szabadsága helyére állítására, nemcsak az árvák javaihoz, hanem az gazdák és gazdasszonyok értékéhez is, bizonyosak lévén abban: ha hazátok megmarad, ezerképpen megtér, ha elvész az ország, az tietek sem marad meg, hanem bitanggá lesz.

Im lássad mind ezeket, s többeket, kikkel sok papírosat nem tölték, mindenek nyilván valók lévén, édes hazám, kelj íölj oltalmodra, veszesd kezeden inkább vitézül, hogy sem mint históriákban is utolsó gyalázatod, tunyaságod, rosszasságod írattassék. Országod eleit szóllogasd meg, ha nem használ, nyúlj körmösebb eszközhez is, ha hazád ellen valónak tapasztalod űket. Keress segítséget, az hol találsz, és az minő lehet; mert bizonyára majd késő lesz. Ezt az kevés rossz, rajtad heverő gaz népet emészszed meg, szoros útaidat vágd be, végváraidat vedd kezedhez; kicsinytűi fogva nagyig kelj föl: megsegét Isten igaz igyedben az hamis esküvések[et] meg néni állók ellen Kit adjon Isten.

Irta Sirokán 

Keserű Péter. 

(Eredetije a bécsi cs. és kir. államlevéltár Hungarica osztálya 320. b. fasciculusában.)

Közli: VERESS ENDRE.