Hungarian - Fight against drunkenness

 Source: “Szegény magyarok”  by Takáts Sándor, 1927

Küzdelem a részegeskedés ellen

A részegeskedésnek is megvannak a maga századai s e századokban külföldön csak úgy, mint nálunk, módnélkül dühöngött az ivás szenvedélye.

Mint a legtöbb korszakos bűnnek, úgy a részegeskedésnek is fő képviselője és terjesztője a zsoldos hadi nép volt. Hozzánk – főleg a XVI században – majd mindig olyan csőcselék zsoldosokat hoztak, akik még a templomokat is feltörték és kirabolták. Egész csomó katonai jelentés és szabályzat maradt ránk, melyek szerint a császári zsoldosok már reggel az italharcnak ereszkedtek s a fenés bor miatt éjjel-nappal részegek voltak. Úgy éltek ezek a szeszes italokkal, mint a jól megéhezett ember a kenyérrel.

A magyarság között a XVI században jobbára az urak és a végbeli vitézek ittak mértéktelenül. Maga a nép csak később követte példájukat. Innét van, hogy törvényhatóságaink legnagyobbrészt csak a XVII században kezdik meg a harcot a részegesek ellen. Mondanunk sem kell, hogy e harcban a papság megelőzte a törvényhatóságokat. Egész csomó oly prédikáció maradt ránk, melyeknek szerzői a részegséget ostorozzák. A nevezetesebbek közül megemlíthetjük Pázmány Pétert, aki szerint a részegség minden bűnnek a bölcsője és kútfeje. Pázmány szerint a „haza szabadulásáért annyi részegítő köszöntések letek, hogyha egy nagy völgybe vinnék a török császár erejét és reá eresztenék azt a bort, melyet sok részegeskedésben megittanak Magyarország szabadulásáért, nem kellene sem vízözön a török veszedelmére, mind borban halnának meg.”

A jó Szenczi Pál A részegesek jajos pohara címen adta ki prédikációját, melyben nagy erővel ostorozta a részegséget s kimondotta, hogy ég és föld szenvedi a részegek gonoszságát.

Egy másik derék prédikátor: Szentpéteri István a Hangos Trombita című munkájában, amely mennydörgős tanítás volt a részegek részére, a többi közt ilyen kifakadásokat bocsátott a szelek szárnyára: „Aki mértékletességet, józanságot követ itt Magyarországon, nincsen annak kenyere... A magyar tanács délig fejfájó, szédelgő, délután részeg.”

Ugyanő így kiáltott nemzetéhez: „Vagyon hangos trombitám, melyet oh vajha valaha megfuvalhatnék a részegeskedésnek hagymázától megkámporodott fejű amgyar világnak... Kiálts hangos torokkal, ne kedvezz. Mint a trombita emeld fel a te szódat és mondd meg az én népemnek az ő vétkét és Jákob házának az ő bűnét.” Az egyházi férfiak csak ostorozták azokat, akik Bachusnak és Silenusnak áldoztak, a törvényhatóságok ellenben büntették is. Azonkívül mindent megtettek, hogy a korcsmák és a bormérőI pincék idejében zárva legyenek. Országos szokás ; volt nálunk, hogy mikoron a takarodót megharangozták, avagy mikor az estvéli dobolás megesett, minden italmérő helyet be kellett zárni. Télen esti nyolc, nyáron kilenc órakor kellett ennek megtörténnie. Istentisztelet alatt sem volt szabad bort mérni. Vasárés ünnepnapokon pedig a muzsika és tánc volt tilos. Mivel a legtöbb ember rovásra itta a bort, a törvényhatóságok korlátozták a korcsmai hitelt. S aki tartozását nem fizette meg, megbotozták. Debrecen városa például a következő végzést hozta: „Az, kiknek rezidenciájuk s jószáguk nincsen, bíró uram hozassa maga eleiben s ha az város borát megitta s nem fizethet, solvat de dorso si non de bursa”. 1) Azaz, ha az erszényéből nem fizet, fizessen a hátával! Van ilyen törvényhatósági végzésünk is: „akik nem dolgoznak s mégis isznak, mint valóságos tolvajok elfogattassanak; ilyeneknek bort adni nem szabad.”

1) Debrecen város jegyzőkönyve, 1671.

Abaujmegye 1614-ben a szepsi vargákra módnélkül megharagudván, kimondotta, hogy a szepsi vargák igen kamacsok; „ideo az mi vármegyénkben lévő falusiak és mezővárosiak sehol az szepsi vargáknak bort pénzért ne adjanak!”

Az italmérést korlátozó sokféle rendelet hadilábon állott a városok és a földesuraknak érdekével. A városoknak és a földesuraknak főjövedelmi forrásuk ugyanis a bormérés volt. Ezért egész csomó rendelet hagyta meg, hogy a korcsmákban elegendő bor legyen. Az udvarbirák is utasításul kapták, hogy a korcsmák üresen ne álljanak. A falvakra kivetett bormennyiséget a falu népének már csak azért is meg kellett innia, mert máskülönben készpénzzel kellett a földesurat kielégítenie.

Egyszóval az érdekelt felek egyrészt korlátozták az italmérést s büntették a részegeseket, másrészt meg rajta voltak, hogy minél több bor folyjon a csapon.

Ami a részegesek büntetését illeti, már a XVI század első felében találkozunk törvényhatóságokkal, melyek a mértéktelen ivást szigorúan tiltották és büntették. Körmöcbánya tanácsa például 1537-ben kimondotta, hogy a vedelés (sauffeil) szigorúan tilos; mert a részegség minden emberi ész, értelem és erkölcs megfosztása s a részegesekből úgy ömlik a különféle vétek, mint a szökőkutból a víz!2)

2) Corpus statutorum.

Besztercebánya 1563-ban már a papság mértéktelen ivása ellen is végzést hozott. („Hinausstellung das überflüssigen Weinsauffen”) s ebben kimondotta, hogy nem csak helyben, hanem minden városban gúnyosan emlegetik a papság ivását, s félő, hogy a nép is követni fogja példáját!«)

Nagybánya városa 1661-ben a következő végzést hozta: „a sélyei prédikátor a részegséget elhagyja s az Isten székiben úgy föl ne álljon, az hosszas, unalmas könyörgést elhagyja, lakodalmakban is magát jól viselje.”4)

4) U. o.

Kolozsvár városa már 1585-ben perpetuumban (örök végzésben) mondotta ki, hogy esti nyolc óra után bort mérni és adni senkinek sem szabad. Három évvel későbben pedig megtoldotta e rendeletet azzal, hogy a rikoltozókat, a dőzsölő ket és részegeseket harangozás után az őrök tömlöcbe vigyék s a biró ítélje el őket.

Ilyen és hasonló rendelkezést a XVII században majd minden törvényhatóságunk adott ki. A részegség büntetése majd mindenütt a ketrecbe (kalodába) való zárás és a megbotozás volt. Aki borittában, részeg korában még szóbeli mocskolódásra is vetemedett, vagy aki megkeményítette magát a szófogadatlanságban, azt bizony néha úgy mebotozták, hogy elbágyadott az ütés miá.

Kassa városa 1616-ban megállapította, hogy a deákok éjjel igen kezdettenek sétálni, részegeskedni és láncolni. Egy évvel későbben írta a tanács a polgárokról: „Farsangolnak, csillaggal járnak, sőt még asszonyi állatok is éjjel farsangolnak, a férfiúi ruhában öltözvén, karddal járnak! Mely dologért az Úristennek haragja száll reánk, ha elszenvedjük.”

Ezért a tanács az ilyeneket a cirkálókkal elfogatta és keményen megbüntette.

A székely statútumok szerint az éjszakának idején dőzsölőket, virdítókat, ordítókat a kalodába ütötték s ott tartották.

Mivel a korcsmai dőzsölés muzsika nélkül nem igen eshetett meg, a cigánynak nagy keletje volt. Nem is került sokba; mert két máriásért egész napon át vonta. Debrecen például 1610-ben 15 napi fogházzal büntette azt, aki muzsikáltatott s a muzsikásokat is kalodába tétette. Az 1719-ben pedig egy Hatházi nevű embert, amiért a tilalom ellen hegedült, azzal büntették, hogy hegedűjét a farán furatossal (büntető lapáttal) összetörették. 5)

5) Mindkét adat Debrecen város jegyzőkönyvéből való.

Régi szokás szerint falugyűjtéskor és céhgyűlés idején inni is szoktak. Ez is tilos volt s ha valaki a céh gyűlésekor vagy más összejövetel idején megrészegedett, nemcsak ő, hanem maga a céh is a törvény szine elé került. 1604. évben Komáromban Kelemen György az imbolyogva hazatartó Gsonthó Gáborhoz így szólott: „Hol lakozál?” „A jámbor szabókkal” – feleié Csonthó. „Elég istentelenekkel ittál – felelé Kelemen uram – ha azokkal ittál.”6)

6) Komárom város jegyzőkönyve, 1604.

Ebből aztán hatalmas per keletkezett; mert a becsületes szabócéh nem hagyta magán a gyalázatot.

Debrecenben is volt ilyenforma eset. Egy fazekasmesler 1669-ben részegség miatt a törvény elé került s ott a hitit tette le, hogy többet bort nem iszik és az eklézsiát megköveti. A fazekascéh is megidéztetvén, a tanács kimondotta: „Kérdjék meg miképpen és ki itatta s részegítette meg a fazekasmestert. Annakutána az törvény eligazítja dolgát s az tisztes céh gyalázatban nem marad más ember vétkeért.”7)

7) Debrecen város jegyzőkönyve 1669.

Még a hivatalt viselő személyekkel is megesett, hogy a sok italtól alaposan eláztak. Rozsnyó városa 1603-ban kimondotta, hogy aki a biró lakomáján illetlen és részeg, 12 frt. büntetést fizet s a pénzt Isten nevében igyák meg a többiek! 8)

 8) Corpus statutorum.

Kassa városa jelentette 1630-ban: „A hadnagy helyében mást kell keresni, az ki józanabb és érdemesebb volna az mostaninál”. Ugyanekkor a kapudeákot és a koldusbirót is elcsapták a nagy borital miatt.

Debrecen tanácsa szabályozván a vőfélyi tisztet, kimondotta, hogy ha a vőfély a lakodalomban lerészegszik, a gazda 1 frt.-tal büntetheti őt.

Ugyanitt a polgárság a titokban ivó deákokat az uccán e szókkal szokta fogadni: „Kád alá deák”. A deákok panaszára a tanács eltiltotta ,.e mocskos szókat.”

Régi magyar mondás szerint asszonyfán is elkel a bor, azaz, hogy az asszonyok is jó kedvvel megisszák a bort. Szentpéteri uram tanítása szerint asszonyaink: „akármely nagy bilikum vagy duska töltessék számukra, de megivásától nem igen irtóznak, sőt a férfiakkal a boritalban ugyan csatáznak s nagy iható torokkal kérkednek: úgy megiszom a bort, mint a vizet”.

Városi jegyzőkönyveink igazat adnak Szentpéteri uramnak. Egész sereg olyan asszony bün·^ tetéséről szólanak, akik mód nélkül elmerültenek az italban úgyannyira, hogy sokszor nem is reflektálhatták magukat, hanem idestova hevertek!

A részeges asszonyokat természetesen csakúgy büntették, mint a férfiakat. Kecskemét város jegyzőkönyvében olvassuk például, hogy Bodri Kata, Csira Pila és Bálint Pöre kofák irtóztató korhelyek lévén, mindegyikre 40-40 botot verettek. Fogarasmegye a részeg asszonyt elsőizben 1 forinttal büntette, másodszor megcsapatta és a ketrecbe záratta.

A XVII században es a XVIII század elején a törvényhatóságok, mindig sűrűbben és sűrűbben bocsátják ki a rendeleteket a részegesek ellen. Tehát bizonyos, hogy a korhelykedés nem szűnőben, hanem növekedőben volt. Ennélfogva a testi fenyítést is súlyosbították. Kecskemét vidékén a pásztorokra, akik csobolyával hordották a bort a csárdákból, negyven botot verettek. Szentes városa mindazokra, akik korhelykedés céljából kóboroltak, 30 pálcát üttetett. Gáspár Péter részegen éjjel azt kiáltozta, hogy jön a török! Komárom tanácsa ezért „kegyelemből” száz botütésre ítélte őt. 9) Debrecen város Túri Jánost, aki részegen lámpás nélkül kóborolt, a nyakvasnál levonatta s a furatossal hatvanat veretett rá.

9) Komárom jegyzőkönyve, 1648.

Borsodmegye 1683-ban kimondotta, hogy a részegség minden bűnnek a kútfeje. Ezért aki szántszándékkal a részegségnek adja magát, akármely nap és helyen is, mindannyiszor keményen megcsapattatik. Éjszaka – mondja a rendelet – mindenki józanon és csendesen járjon. Nyugodalomra való harangozás után a korcsmárosok senkinek sem adhatnak bort. Aki muzsikáltatja magát, a muzsikással együtt keményen megpálcáztatik. Gömörmegye 1690-ben meghagyta a kapitányoknak, hogy az éjjel dorbézolókat fogassák el s keményen büntessék. Pozsony-, Vas-, Szepes-, Esztergom-, Abaujstb. megyék szintén ilyen rendeleteket adtak ki. Krasznamegye még 1718-ban is ilyen végzést hozott: „Részegeskedő, részegségében ujongato és kiáltozó vasárnap reggeltől estvéli harangozásig a nyakló-kalodába tartassék.” Kecskemét városa 1773-ban determinálta, hogy „minden csapszékből a muzsikusok vasárnap és ünnepeken tíz órakor és minden asszonyok is hazatakarodjanak tizenkét korbács büntetése alatt. Köznapokon pedig sem muzsikusok, sem asszonyok takarodó harangozás után a csapszékben ne találtassanak hasonló büntetés alatt.”

Törvényhatóságaink ilyetén végzései seregével maradtak ránk. Állandóan küzdöttek a részegeskedők ellen, de ezt a csúnya bűnt teljesen kiirtani nem tudták.