A vasvári békétől a stubnyai szövetségig

1664. augustustól 1666. aprilisig.

From the Peace of Vasvár to the Stubnya Alliance

From August 1664 to April 1666.

Gyula Pauler, 1876 

Midőn I. Lipót 1657. april 2-án atyja III. Ferdinánd után trónra lépett: Magyarország válságos jövőnek nézett eléje. A török fenyegette Erdélyt és annak fejedelmét II. Rákóczy Györgyöt, ki egykorú magyar felfogás szerint hazáját szerette, vitéz fejedelmi szivvel birt és Moldva és Havasalföldön nyert győzedelmeivel becsületet szerezvén a magyar fegyvereknek, mintegy előhirnöke volt a nemzetre nézve, »derűs és csendes verőfénynek.« 1) Érdek és rokonszenv egyaránt ösztönzék a magyart, ne hagyja veszni Erdélyt, mely szomorú időkben mindig hű bajtárs volt, a török birtokában ellenben előkészitette volna az egész országnak végbukását. De a bécsi kabinet félt összetűzni a portával. Veszni hagyta Rákóczyt és Erdély függetlenségét és csak akkor gondolt háborúra, midőn a török lófarkak már Magyarország felé lobogtak. A háboru 1663. nyarán tört ki, változó szerencsével folyt, de 1664. nyarán kedvező fordulatot vőn a keresztényekre nézve. A török fősereg Köprili Ahmed nagy-vezér alatt, 1664. augustus 1-én Szent-Gotthárdnál a Rába mellett keményen megveretett: de már 10 nap mulva Leopold Vasváron békét kötött a nagyvezérrel, és october havában midőn az eleve titokban tartott béke nyilvánossá lön a háboru mindenütt, a Dunánál ugy mint a felvidéken, véget ért.

1) Lásd a Thaly Kálmán által kiadott, és Zrinyi Miklósnak tulajdonitott emlékiratot, »Századok« 1868. 636. 1.

A béke, melynél kedvezőtlenebbet vesztett csata után sem lehetett volna kötni, meghagyta Erdély tronján a törökök védenczét, Apaffi Mihályt. Török kézen hagyta az Erdélytől 1660-ban elfoglalt Nagyváradot, a mult évben elveszett Érsekujvárt; ellenben a magyar részén lerontatni rendelte Székelyhidot, és megtiltá, hogy a török által legujabban feldult Ujzrinvár, a Dráva és Mura összefolyásánál, ujra felépittessék. Fenntartá, sőt roszabbá tevé azon állapotot, mely a zsitvatoroki béke óta megköté a magyarok kezét, mig a törökök rendszerint az tehették a mi nekik tetszett, és a béke idején is folyvást zaklathatták, fogyaszthatták Magyarországot. Ötvenöt év alatt, 1606-tól 1661-ig, 40 várat épitettek a magyar határokra; 150 mértföldnyi területet jártak be rabolva, sarczot szedve, s évenkint átlag tiz ezer embert hurczoltak keserves rabszolgaságra. 1)

Egy nagyobb vár, magyar kézen némileg fékezte a garázda szomszédot, és visszatartott vagy megboszult sok becsapást, de a török birtokában valódi rákfenévé lett, mely megmételyezett két-három vármegyét. A török urak fürge lovaikon kiki jártak a biztos menhelyből a szomszéd falukra, mindig többre többre adozást róttak, melyet a parasztnak fizetni kellett, ha nem akarta magára hozni az irgalmatlan ellenségnek üszkét, fegyverét, és ha magyar csapat közelgett, biztos váraikba vonultak, melyeket a békepontok értelmében, ostromolni nem volt szabad.

1. Nani és Molin velenczei követek jelentései Fontes Rerum Austriacorum. II. szakasz, XVII. köt. 13. és 80. 1.

A magyar nemzet szomorúan bár, de türte e helyzetet, melyet megváltoztatni nem állott hatalmában: 1664ben azonban ugy látszott, hogy ütött a szabadulás órája. Europa némileg megemberelte magát. A német birodalomnak több tagja és a franczia király a Habsburgház segitségére siettek. A szentgotthárdi csata oly vereség volt, minő nem érte a törököt a keresztények részéről Lepanto óta (1571) és két hadjáratban ujra felragyogott a magyar harczi-dicsőség, melyről a világ már megfeledkezett. Egész Europa tisztelettel emlité a Zrinyiek nevét, és a nemzet, melynek ily fiai voltak, önérzetteljesen várta nyomorának megszünését. A vasvári béke azonban, mely az országot legnevezetesebb erősségeitől megfosztá, véget vetett a szép reményeknek. A császár diadalmas szövetségei boszankodással, a magyarok kétségbeeséssel értesültek a békéről. Az elkeseredés általános volt. Zugolódtak olyanok is, kik eddig az ausztriai háznak leghivebb emberei voltak, és az elégületlenek élén, a mult háború hősei: Gróf Zrinyi Miklós, horvátországi bán és öcscse Péter, Lippay György, esztergami érsek, és Hadadi gróf Wesselényi Ferencz, az ország nádora, állottak. 1)

1) Sagredo, velenczei követ jelentése, Fontes R. A i. h. 107. I. Wagner vita Leopoldi I. I. köt. 171. Korneli, Fragmenta 327. 1.

E vezérek közt nem rangra, de tekintélyre és tehetségre nézve első Zrinyi Miklós »a költő«, volt. Egy régi, főrangú családnak ivadéka, gazdag, vitéz, megnyerő módorú, szintoly ildomos tetteiben, mint fellengző eszméiben, azon ritka férfiak közé tartozott, kikben, a vallásos meghasonlás daczára, az egész nemzet, katholikusok és protestánsok, majdnem egyaránt megbiztak. Ősei felváltva protestáns és katholikus üldözők voltak. A 17. század elején erőszakkal tarták vissza jobbágyaikat a katholikus isteni tisztelettől, és Miklós atyja, György gróf az urak közt volt, kik 1617ben a reformatio százados évfordulóját megünnepelték. Nehány évvel később azonban visszatért a régi egyház kebelébe, a protestáns papokat kergette el jószágairól, és életét Pázmány Péter házában fejezé be.

Két fia, Miklós és Péter, Gréczben, Nagyszombathban a jezsuitáknál nevelkedett. 1) Miklós azonban korának ama ritka emberei közé tartozott, kik már a türelem esz-méivel megbarátkoztak, és azt tartá, hogy a katholikus vallásnak szelleme idegen az üldözéstől, és szent Péternek, mint egyszer megjegyzé— nem volt szabad a maga védelmére sem kardot rántani, a keresztény vallás nem kivánván más vért, mint az Isten fiának szent vérét. 2) Benne már meg volt az ujkori szellem, mely a vallást nem szereti a világi dolgokba keverni, és mert azt kiválólag a papság szokta tenni: nem helyeselte az egyháziak befolyását a politikára, sőt ha hallotta a politikai küzdelmekben a papok által a vallás szent nevét hangoztatni, kész volt a gyanúval, hogy belőlük nem isteni Zelus, hanem lábak alól felszedett am1) Fraknói: Pázmány Péter és kora I. 457. 1. II. 405. 406. 1.; III. 232 1.

2) Zrinyi M. munkái: Nemzeti könyvtár 1858, 339. 1.

bitio« beszél. Buzgó katholikus, jó keresztény volt, és maradt mind halálig: de tetteinek főrúgója, gondolatainak legfőbb tárgya nem a vallás, hanem a haza - Magyarország és a magyar nemzet volt. Nemzetéért, élni halni volt idealja. Azt legveszélyesebb ellensége a török ellen, katholikussal, protestánssal egyesülten, vállvetve megvédeni, főtörekvése.

Senkisem látta át oly tisztán, mint ő, hogy a török és magyar egymás mellett meg nem férhetnek. Ha el is felejti eszébe kellett jutnia, ha a Muraközből áttekintett Kanizsa felé, hol már az ádáz ellenség tanyázott, szüntelen fenyegetve a szigetet, melyet csak a legéberebb vigyázattal tudott ő, tudtak ősei megoltalmazni. Kétségkivül ez is sokat tett, hogy nagyobb ellenszenvvel nézze a törököt, mint a kárpátalji, felvidéki protestánsok: de még többet tett nevelése, családjának legszebb, legdicsőbb emlékei. Világhirű őse, Zrinyi Miklós, Szigetvár romjai alatt halhatatlan dicsőségét szerzett nevének. Utána minden Zrinyi harczban élt a törökkel, s apáról fiura átszármazott a török ellen való gyülölet. 1) A szigetvári védelemnek nagyszerűségét senkisem érzé át mélyebben Miklósnál. Nemcsak ihletet adott költői lelkének irodalmunk egyik kiváló művére, de példáúl is szolgált neki, mint kelljen nékie is cselekedni. A nyers szigethi hősbe bele vitte mind azon. magasztos érzelmeket, melyek saját lelkében lángoltak. Mint ifjunak nem volt hőbb vágya, mint meghalni dicsően, úgy mint ő, a hazáért: később, a férfi korban hozzájárult a kivánság: élni és működni a hazáért. Miklós nem volt ér zéketlen a nyugalmas élet gyönyörei iránt. Mivelt lelke szeretett a régi és ujabb kor költőivel, történetirói és bölcsészeivel foglalkozni s nyomukban járni, de főgondolatja mégis mindig a fegyver és harcz volt a törökök ellen. Ama számos kisebb, nagyobb csatározásban, melyek akkor napirenden voltak, vitézséget, ügyességet, leleményességet tanusitott, és tapasztalásokat szerzett ama nagyobb győzelmekre, melyek 1663- és 1664-ben nevét europai hirűvé tevék. A törökök rettegték, a magyarok büszkék voltak a hősre, ki harczaiban a körültekintő vezér óvatossága mellett ama könnyü, franczia vérű bátrorságot tanusitá, mely nem gondol a halállal, játszik az élettel, csak a becsület maradjon meg tisztán, mocsoktalanul. 1)

1): » Est innata mea maiorumque meorumque antipathia cum Turcis, eorum mecum«, mondja Zrinyi Péter egyik védelmében. Katona XXXIII. 836. 1.

Azonban Zrinyi nem volt csupán költö, és vad végbeli harczos. Nem hiába tanulmányozta az ország- és világtörténeteit. Tiszta éles elméjével belátta, hogy reform nélkül a török sanyargatásoknak véget nem vethetni. Lelkesedése nemzete iránt nem tette vakká, és nagyon jól látta, hogy a magyar honvédelem, a mint van, soha sem lesz képes valami derekasat véghez vinni. De nem esett kétségbe nemzete felett, meglévén győződve, hogy a magyar mindenre képes, csak igazán akarjon, és kellően vezessék.

Magán kezdé tehát a reformot, és igyekezett ismereteket szerezni a hadi tudományokban. A classicus irókon kezdve Gusztáv Adolfig áttanulmányozá a hadtani változásokat, és iparkodott azt, mi neki legjobbnak látszott, nem zetével megismertetni. Czélja volt, egy állandó, jól fegyelmezett magyar hadsereget szervezni a végbeli hadak mellé, mely az eddigi felkelő seregnek magvát képezze, a török támadásait nemcsak vissza verje, hanem megis torolja, és a nemzetet az örökös zaklatástól megszabaditsa. 1) Erre azonban mindenekelőtt, a megoszlott magyarságnak teljes egyetértése volt szükséges. Erdélynek veszedelme pedig végromlással fenyegette a nemzet egyik életerős, sőt lehet mondani legépebb tagját. Ő tehát fáradhatatlanul sürgette Erdély védelmére a háborút, mely talán alkalmul fogott szolgálni, hogy Magyarország is egy pár bilincset letörjön lánczaiból.

1) Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
  Öröm tisztesség is csak legyen utolsó,
  Akár farkas, akár emészszen meg holló,
  Mindenütt feljül ég, a föld leszen alsó. 

Zrinyir. h. 326. I.

Sokat tön, hogy a háború kitörjön, gyakori becsapásokkal megboszulván a törökön Erdély szenvedéseit, felépitvén a Mura mellett Ujzrinvárt. E rögtönzött gyarló végház ámbár jó kitörő kapuja és biztos menhelye a magyar portyáknak - inkább politikai, mint hadtani fontossággal birt. Több mint félszázad óta először mert ismét magyar vezér támadólag szembe nézni a törökkel, megtenni azt, mit a törökök majdnem naponta tettek. E várépités kihivás volt, keztyű, melyet a bán a török birodalomnak szeme közé vágott, és sem a bécsi udvar tilalmai, sem a török fenyegetései nem tudták őt megkezdett munkájában megtántoritani. Elvolt határozva, váracsában, ha segiti a király, ha nem, szembe szállni a török összes erejével, és csak ugyan, a kitört háborúban megis tudta azt védelmezni. Mig Montecuccoli az osztrák haddal 1663-ban pusztulni hagyta a Vágmentét, Morvát, Ausztriát: Zrinyi Miklós a Dunánál

1) E tervet 1. a »Ne bántsd a magyart« czimü ismeretes röpiratban i. h. 367. 398. 1.

Muránál, Drávánál győzött, és kétszer elverte a törököt kis vára alól. Nem is vette be Ujzrinvárt a török, míg 1664ben Montecuccoli a Muraközbe nem jött, a várba német őrséget nem rakott, melyet aztán a törökök, midőn már a várból kivonulóban volt, megleptek és összeapritottak. Egyáltalában, mióta az olasz vette át a muraközi sereg vezérletét, Zrinyit késerűség keserűség után érte. A német hadak kipusztiták a Muraközt, melyet ő és elődei oly soká megtudtak óvni minden ellenségtől, és több mint húsz éves harcz és vezérkedés után idegen tábornokok gúnyos lenézéssel pálczát törtek hadi pályája felett. Hiában kért Bécsben önálló sereget, melylyel Belgrád felé nyomulhasson, mig a török a Rába felé tartott; 2000 embert ajánlottak mintegy gúnyúl, rendelkezésére. Hiában kérte a varasdi generalatust: nem akarták az úgyis már hatalmas férfiut még hatalmasabbá tenni Horvát-Tót-Országban. Benne a hazafiui bánatot személyes bántalmak tetézték, s ő volt a békének legnagyobb, legveszedelmesebb ellensége. 1)

Miklós öcscse Péter, elbeszélésünk egyik hőse, egy évvel volt fiatalabb bátyjánál, és 1621. junius 6-án született Verbová czon, Körösmegyében. 2) Mint láttuk, bátyjával egyenlő nevelésben részesült. Olvasta és ismerte a régi irókat. Irodalmi hajlamai voltak, és bátyjának » Szigethi veszedelmét« horvátra forditá, »hogy az elődök dicső

1) V. ö. e sorok irójának tanulmányát »Zrinyi és Montecuccoli « a régi Budapesti Szemle 1867. folyamában, és Lippay leveleit Hevenessy kéziratai közt XVI. köt. 355–370. 1. Egyet. könyvtár.

2) A születés napot, lásd az Arkiv za porjestniku jugoslaveneszkuban, IX. kötetben megjelent életrajzában, mely sok felületes és valótlan dolog mellett sok érdekest is tartalmaz, bár kútfőket nem igen idéz. 211. 1.

ségét a horvátok is ismerjék, és utánzásra buzduljanak. 1) Mint a költészetben, — a politikában is csak Miklósnak nyomdokában járt, de valamint a költészetben nem vitte tovább a forditásnál, a politikában sem tudott önállóbb felfogásra vergődni. Zrinyi Péter korlátolt felfogásu ember volt, se gyöngéjét mintegy maga is érezvén szivesen hajlott mások tanácsára, vezetésére. Miklós mellett, kit gyöngéden szeretett, nagy befolyással volt rá neje, Frangepán Anna Katalina, egy gyenge kicsiny, bár arczra szép asszonyka, huszadik éve óta, hű pályatársa - 2) kiben nagyra törő, bátor, sokszor a nőiesség rovására is férfias szellem lakott, s kiről nem mindig volt könnyű elhinni, hogy egy horvát imádságos könyvet bocsátott közre, német források nyomán, a horvát hivek épülésére. 3) Mindazonáltal Zrinyi Péter nem volt lelketlen báb. Ha a részletekben másokat is követett: magát az ösvényt, melyet választott, saját érzelmei és meggyöződése is választották.

1) E forditást a horvátok egy önálló eposnak szeretik feltüntetni. L. Arkiv i. h. 222.1.

2) Lakadalmuk 1641. oct. 24-én volt. Keglevich Péter jegyzetei, magyar Tört. Tár XIII. 244. 1. Arkiv i. h. 160. 1.

3) E könyvre nézve 1. Arkiv i. h. 176. l. Jellemére nem a legszebb fényt vett eljárása Brocovich Ambrus ellen. 1658. Titk. 1. »Ein zartes schwaches Weib« olvasom egy 1671. decemb. 15-én kelt jelentésben u. o. Zrinyi Katalint a horvát irók kiválólag horvát asszonynak szeretik feltüntetni. Ugy látszik, egyébiránt, hogy nem is tudott jól magyarúl, mi kitünik abból, hogy férje vele horvátul levelezett, s kezemben volt egy Széchi Máriának szóló idegen kézzel irt, általa csak aláirt magyar levele, melyhez az utóiratot sajátkezűleg, horvátul irta : és Vitnyédynek nagy gondja volt, hogy fia, Zrinyi János, magyarúl tanuljon, »mert szégyen volna, ha nem tudna.« Máj. 30. 1664. Tört. Tár. XVI. 204. 1.

Benne is meg volt az érzés, hogy ő Zrinyi, kinek kötelességei vannak nemzete, családja iránt, kinek hivatása utolsó lehelletéig verekedni a törökökkel. Ha mint államférfiu nem is volt hasonlitható bátyjához, mint katona megállott oldalánál, és olvasott emberek, kik Miklóst a magyar Hectornak mondák, őt a myrmidon főnökhoz, a szenvedélyes Achilleshez hasonliták. Már maga a természet is harczra teremté. Majdnem óriás volt és roppant erejü.

Mint fiatal ember egyszer Pozsonyban, egy vadászaton, III. Ferdinand király előtt egy előre törtető vadkan fejét egy csapással leütötte. Később nagyobb és veszélyesebb alkalomkor mutatta ki erejét és bátorságát.

1649-ben csereszerződést kötött bátyjával, mely szerin a családi jószágokban az eddigi közös birtoklás megszünvén, Miklós kapta a Muraközt, a zalai, somogyi, baranyai jószágokat, Pétérnek pedig a szávántúli várak : Ozály, Ribnik, Boziako és a tengermelléki jószágok jutottak osztályrészül. 1) Ez osztály folytán Péterre a tulajdonképeni Horvátországnak védelme esett, különben is már a sumberki uskokoknak, Ogulinnak, Tovinnak, és a török föld közepén fekvő Szluinnak kapitánya lévén, melyek mind e vidéken feküdtek. Nem volt még 30 éves, midőn Miklós a »Szigethi veszedelemben« már büszke örömmel mondhatta róla, hogy rettegtette Boszniát, Herczogovinát. Vagy magánosan, vagy bátyjával számos vitézi tettet vitt véghez, és ha otthon nem volt dolga, a szomszéd velenczeieket segitette, a tenger melléken, és Dalmátiában a törökök ellen,

1) Ez osztálylevél kivonatban a kam. lev., az okmányt magát 1849. a forradalom után sok mintegy 13000 Horvátországia vonatkozó más okmánynyal Zágrábba vitték.

sőt 1653-ban Kandiába akart menni, hogy e szigetnek világhirűvé vált védelmében a törökök ellen részt vegyen, de a kormány, mely nem örömest látta önhatalmú háború viselését és benső viszonyát a respublicával, ezt neki megtiltá, és sumberki kapitányságától is épen e háborúsko

dása miatt két ízben megfosztá. 1)

Egy nevezetes kalandja volt 1649-ben, midőn messze becsapott a török földre, és több kisebb véghelyet felgyujtván, gazdag zsákmányra tett szert, melylyel 1200 főből álló főcsapatját előre küldé, maga pedig 300 lovassal még az ellenségges földön maradt. Visszamenet Szlun és Dreznik közt Rákoviczánál a törökök 1300-an-Badnoevich Deli basa, krupai várnagy alatt utját állták, és a basa párbajra hivta ki. Zrinyi a kihivást elfogadta. A bajyivók a két sereg` közt kiálltak, és összecsaptak. A basa lándzsával rohant nagy dühhel Zrinyire, de ez lováról mielőtt még hozzá ért volna lelőtte. A törökök erre rémülten hátat adtak; Zrinyiék utánuk iramodva, kétszázat közülök levágtak, és 100. fogolylyal, és a basa fejével diadalmasan tértek vissza Károlyvárosba. 2) Legnagyobb hirre azonban 1663-ban tett szert, midőn a boszniai basa míg a főseregek Magyarországon a Duna mentében harczoltak 10.000 emberrel, a horvát tengermellékre, Krajnára, egész Friaulig akarta vinni pusztitó fegyverét. A károlyvárosi német generális gróf Auersperg Herward, összegyűjté ugyan német fegyvereseit

1) A velenczeiekkel való viszonyára nézve 1. Arkiv i. h. 293. l. 2) L. Valvassor, Krain, lV. 64. 1. Ugyan ez esetet emliti Zrinyi maga is fogságában, irt jegyzékében, kivonatilag Racki »Acta conjurationem Petri a Zrinio et Com. Fr. Frangepani illustrantia« czimű gyűjteményében 550. 1. némi eltérésekkel, melyeket azonban a kivonat és nyomtatás hibájának vagyok hajlandó tulajdonitani.

és a horvátokat, de nem akart - mint Zrinyi tanácslá a töröknek eléje menni. Zrinyi Péter tehát most károlyvárosi algenerális engedelmévél, a horvát végbeliekkel, bement a törökföldre, 2500 emberrel, 10,000. ellen s kilencz mértföldnyire délre Károlyvárostól, Ottosácz közelében, egy Jurjevestene nevű kis őrháznál, egy völgyben lesbe állt, és várta a törököket, kiknek előcsapatja gyanutlanúl szállott le a völgybe. October 16-ika volt az ütközet napja. Zrinyi először az előcsapatot verte szét, és elfogta a basa testvérét, aztán az ellenséges had derekára rohant; a törököket eleve megzavarta a merész támadás, de csakhamar megállták helyüket s a horvátokat vissza vetették. Egyszerre Zrinyi, alig 40 emberével, magára maradt az ellenség tömégével szemben, de ő e maroknyi csapattal is a törökök közé rohant. Példája, szava, uj lelket öntött embereibe, mig a törökök bátorságát a hir, hogy ő van jelen, leverte. A harcz nem is tartott sokáig. A törökök, nagyobbnak gondolván a merész támadók erejét, mint valóban volt, futásban kerestek menedéket. A csatából rettenetes öldöklés lett, melyben Zrinyi könyökig mártá karját a török vérbe, Kétezer török maradt halva a csatatéren, köztük a herczogovinai és udinai begek; negyedfélszáz 15 zászlóval a győzők kezébe esett. E győzelemnek hire bejárta Europát. Mig a horvátok népdalokban dicsőiték: az ujságok a mivelt világ minden zugába elvitték Zrinyi Péter nevét, sőt magában Bécsben is voltak, a kik mondák, hogy a károlyvárosi generalatus jobban illetné meg Karinthia, Krajna és Styria megmentőjét, mint Auersperget, ki a veszély perczében Laibachba szaladott. Maga Zrinyi Péter is nagyra volt e fényes hadi tettével, s azóta - legalább ellenségei

mondák semmit sem tartott többé lehetetlennek. 1) Különben Zrinyi Péter ugy is elbizott ember volt, mint vérmes és hiu emberek rendesen lenni szoktak, s elbizakodásából folyt, hogy a polgári élet rendes keretében megférni nem igen tudott, és még azon korban is, melyben egy Zrinyi Miklós ágyukkal ostromolta saját ipjának - Draskovich Gáspárnak várát, feltűnt rakonczátlankodásai által. Benne még igazi középkori vér forrt, mely nem várta, hogy más szerezzen neki igazságot. A magyar kanczellária egyre küldé rá a csillapitó, dorgáló, tiltó, parancsoló mandatumokat, mert majd egy nemest, majd egy polgárt, majd özvegyeket és árvákat, vagy főpapokat és barátokat a segniai pürpököt, a zveticzi pálosokat nyomorgatott, zaklatott, fosztott meg birtokaiktól, javadalmaiktól, melyekről tartá, hogy azok őt illetik. Hasonlitott e tekintetben hires és hirhedt őséhez, a szigethvári Zrinyi Miklóshoz, csak hogy ő nem annyira birtokvágyból, és kapzsiságból mint akaratoskodó daczból, heveskedésből cselekedett; 2) mert Zrinyi Péter nem volt jószágvágyó, jószágszerző ember;

1) Ortelius Redivivus II. 287. 1. Antler, a N. Muz kézi. közt L'histoire des Troubles de Hongrie I. 42. és kk. ll. Valvassor, Beschreibung von Krain, IV. 122. 1.

2) Hagyatéka ellen a magy. kanczellária levéltárában és másutt létező iratok szerint, sok ilyféle panasz lön bejelentve kárpótlás végett. A kanczelláriai levéltárban vannak a hozzá vagy ügyeiben kelt mandatumok is, teszem 1655. april 15-én. Darabos Judith panasza bizonyos, Zrinyi Péter által elfoglalt jószág tárgyában; a nádorral közöltetik. 1656. aug. 9-én ne bántsa segniai püspök dézsmáját; 1656. jun. 28-án. Adja vissza a zveticzi pálosoknak elfoglalt jószágaikat stb. stb. Zrinyi Péterre nézve 1. egyébiránt Szigethi veszedelem: 14 Ének 4-9 vers; Hist. des Rev. de Hongrie VI. 252. 1. Reverend emlékiratában; Memoria Banorum 218. 1.

jövedelmeit kiadta, adósságokra is szorúlt, s azért későbbi pályáján sokszor foglalkodtatták anyagi gondok, de azok

még ha legégetőbbek voltak is - mindig csak másodrangú szerepet játszottak tervei és vágyai sorában.

Péter, Miklós, mindeddig hivei voltak a Habsburg háznak. Mióta a szigethvári hős rövidke czimboraságát a törökkel megbánta, csak egy Zrinyi nagybátyjuk Miklós, a somogyi és zalai főispán volt mint Bethlen hive- ellensége a Habsburgoknak, de elpártolását bátyjának, Györgynek, hűsége bőven kipotolá. Miklós és Péter apjuk nyomán haladtak. Miklós III. Ferdinand seregében küzdött a svédek és I. Rákóczy György ellen, s a polgárháborúban magyar vérbe mártá kezeit: mig Péter 1647-ben, sógorával Frangepán Györgygyel és más horvátés magyar urakkal kiment Német-és Csehországba, résztvenni a 30-éves háború utolsóelőtti hadjáratában. Mindketten királyi tanácsosok voltak, de annál inkább látták, hogy Bécsben ritkán követik a magyar ügyekben a magyar urak véleményét, sőt még azon tisztelettel sem bánnak velük, mely a király tanácsosait, egy szabad nemzet dynastait megillette.

Miklós tisztán látta, hogy a király német környezete előtt nem lebeg a haza java, hogy elforditja a király szivét a magyaroktól, elhitetvén vele, hogy a magyarok ellenségei, kikkel csak addig bir, mig gyöngék és erőtlenek. Látta, hogy a befolyás, mely III. Ferdinándra hatott, uralkodó maradt I. Lipot udvarában is; és tudta, hogy ez már igy volt 130 esztendő óta. Egészen megszokott dolog volt már az, melyet tűrt, mint valami elemi csapást, melyet nem lehet elháritani, legfeljebb káros hatásában korlátolni. Sokszor felforrt volna, de fékezte haragját, mert a ma

gyarnak a török miatt szüksége volt Ausztriára, és vele össze nem tüzhetett, ha nem akart a török szolgájává lenni. Rövidlátó buzgóság, kétségbeesett patriotismus ugyan gyakran tultette magát e kényes dilemmán; de Zrinyi Miklós tiszta esze e tekintetben soha, egy perczre sem habozott. 1)

Most azonban a helyzet változott. A vasvári béke által kitünt, hogy az ausztriai ház vagy nem akarja, vagy nem képes megvédeni Magyarországot a török ellen; de más részt Európa több keresztény fejedelmében Magyarország annyi rokonszenvre talált, hogy legalább reménye mutatkozott annak, hogy az ország valami segitséget fog nyerni megmentésére a török iga alól. A külföld rokonszenve első sorban Zrinyi Miklós felé fordult, és az ascetai jellemü VIII. Sándor pápa, a toskánai herczeg, a bajor választó fejedelem, a würtembergi herczeg, a spanyol király különféle módon kitüntették a bánt. A nagy tekintélyü mainzi érsek és választófejedelem, Schönborn Fülöp János, Skanderbeghez hasonlitá, és az érsek barátsága fontos tényező volt, mert ő állott a rajnai szövetség élén, melyet 1658-ban a mainzi, kölni, trieri érsekek a münsteri püspök, a lüneburgi ház, Pfalz-Neuburg, Brandenburg, Hessen-Cassel, Würtemberg és a franczia és svéd királyok, e ketten mint a westphali béke őrei, kötöttek a végből, hogy a westpháli béke épségben tartassék, I. Lipót megakadályoztassék,

1) Egészen légből kapott és a leghitelesebb adatokkal ellenkező I. Rákóczy Ferencz állitása, hogy már Zrinyi Miklós kezdett a törökkel czimborálni, mely állitásról egyébiránt a VI fejezetben lesz szó, Érzelmeire nézve v. ö. munkáit, kivált a Mátyás királyról való elmél kedést és több levelét a »Győri régészeti és történelmi füzetek« 1863-kifolyamában.

Wesselényi Ferencz nádor.

2

Spanyolországot a francziák ellen segiteni, a német birodalmat is háborúba bonyolitani. E franczia szellemü szövetség volt az első a német birodalom rendei közt, mely a török ellen segitséget küldött, és csapatai a franczia szolgálatban nagyra nőtt Hohenlohe Gyula grófnak vezérlete. alatt 1664-ben résztvettek Zrinyi Miklósnak eszéki hadjáratában s ott voltak Kanizsától kezdve Szent-Gotthárdig minden ütközetben. 1) Schönbornnál is hatalmasabb támasznak igérkezett azonban XIV. Lajos franczia király, ki alig szabadulván meg 1660-ban Mazarini gyámságától, keresve keresett alkalmakat, hogy mérhetlen dicsvágyát kielégithesse, hirre, névre szert tehessen. Rövid idő alatt sikerült is magára vonni Európa figyelmét. Kitüntetésekkel halmozott el jeles férfiakat, künn és a hazában, hogy Maecenáskép tündököljön. Majd mint pajzán gyerkőcz, ki úton utfélen meghajigálja a járókelőket, csak hogy feltünést okozzon, megalázta a spanyol királyt, ipját, Londonban követje személyében; gorombáskodott a pápával, és a mi már nemesebb tett volt, nyugtalanitá a barbareskokat. Házának hagyományos politikája Austria ellenségévé tevék: mindazonáltal I. Lipót kérelmére 1664-ben 6,000 embert küldött segítségül a török ellen, hogy a hitvédő, törökverő dicsőségét is megszerezze. E tette azonban politikai tekintetben is ügyes sakkhuzás volt, mert a válogatott franczia csapatok, élükön és soraikban a Harcourt, Soubise, Villeroy, D'Albret, Bouillon

1) Zrinyi Miklós külföldi összeköttetéseit elősorolja Kéry » Panegyres et orationes» czimü gyüjteményében foglalt gyászbeszédben. A német viszonyokra nézve v. ö. Wolf, Fürst Wenzel Lobkovitz 78-104. 11.

Sully, Brissac, Mortemar, Mouchy-kkal, kik vetélkedve csatlakoztak La Feuillade és Coligny zászlóihoz, mintha csak Bouillon Gottfried napjai ujultak volna meg, megismertették hatalmát oly vidékeken, oly nép között is, melynek alkalmilag jó hasznát vehette Ausztria ellen. Zrinyi Miklós tettei sem kerülték el a franczia udvar figyelmét ; még mielőtt a franczia had magyar földre lépett a király már pénzt - 10,000 tallért küldött a bánnak »némi kárpotlásúl a kereszténység érdekében tett áldozataiért«, 1) mely ajándékot Zrinyi csodálkozva, de nem önelégültség nélkül vett, és I. Lipót tudtával elfogadott (1664. marcz.). Nehány hóval később alkalma volt szemtől szemben megismerkedni a francziákkal. Ép midőn Ujzrinvár bukása után Bécsben hiában supplicalt: jöttek fel a franczia uracsok a szentgotthárdi csatából, melynek megnyerése legnagyobb részt nékik volt köszönhető. Felpiperézve, fodros hajjal, mintha csak tánczra mennének, rohantak volt a törökökre, kik eleve megvetéssel nézték a szakál és bajusztalan »leányokat.« Sokan közülök ott vesztek; a megmaradottak Bécsbe jöttek mulatni és Zrinyit fogták körül. Zrinyi jól ismerte a franczia jellemet; tudta, hogy szerencsében gögös, elbizakodott, szerencsétlenségben könnyen elcsüggedő, s azért régebben nem is sokat várt segélyüktől. 2) Most azonban a franczia jellem legszeretetreméltóbb oldalával ismerkedett meg. A francziáknak nagyon tetszett a délczeg lánglelkü hős, kinek tetteiről oly sokat hallottak, s kiben csodálkozva láttak oly müveltséget, minőt magyartól nem vártak volna. Mindazon tulajdonságai, melyekkel a száraz

1. Szalay V. 99. 1, és 2. jegyzet Petrovich Frigyes nyomán.
   2) Zrinyi mukái 1. h. 372. 1. 

németek megbarátkozni nem tudtak, megkapták a könnyüvérü francziákat. »Ön volt vezérünk a győzelemre, mert önnek példája lelkesitett minket!« mondák Zrinyinek, ki viszont nagy uri bőkezüséggel és fénynyel fogadta és tartotta a szentgotthárdi hősöket. Beszélgeteseikben szóba jött az országnak siralmas állapota, s a francziak nem mulaszták el Zrinyit és Magyarországot királyuk oltalmáról biztositani. Különösen Guitry marquis, XIV. Lajosnak egyik udvaroncza és emissariusa, tőn neki már a békekötes után ajánlatokat, hogy Lajos választassék magyar királynak, Zrinyi legyen helytartója, s az elveszett végek szereztessenek vissza franczia pénzen. De Zrinyi Miklós óvatos volt, semmibe sem bocsátkozott és az ország szomorú helyzetében is eszében tartá az egyszeri székely mondását, ki midőn az ördögök a pokolba vitték, és az emberek mondák, »Jaj szegény! már roszabb dolgod nem lehetne !« felelé: De hogy nem hátha az ördögök rajtam ülnének, a helyett hogy visznek, és ugy kellene a pokolba mennem? nem volna-é akkor még rosszabb a dolgom ?«; eszében tartá, hogy Magyarországnak van még valami veszteni valója még a vasvári béke után is. 1)

1) Antler i h. Wagner szerint i. h. 172. 1. már ekkor kezdődött a szövetség a francziával; Vitnyédy az alább a II. fejezetben emlitendő memorialéban szinte ugy beszél, mintha Zrinyi Miklós és Guitry megegyeztek volna, de ez csak az ügyvéd tulzása, s a francziával való további alkudozások története azt megczáfolja. Guitry ajánlatait csak Ruzsicsky Gáspár emliti vallomásában: kam. lev. hallomás után; de ő hireit Nádasdy környezetétől kapta, másnemü hireiről positive tudjuk, hogy valók, tehát ezen állitását sem vélem kétségbe vonhatónak, annál kevésbé, mert semmi valószinütlent egy pourparler-re, több Guitry értekezése Zrinyivel nem lehetett, nem

Mint a Zrinyiek, Lippai György is az ország végromlását látta a békében. Huszonkét évig ült már a primási széken. Mindig hive volt a császári háznak. Sokszor összetüzött a protestansokkal, és Loyola szerzetét a magyar egyház tagjának felvette, mig az akatholikusok azt az országban sem akarták megtűrni. Gyakran mondá, hogy nem akar látni zugot sem az országban, hol a protestánsok bizton lehessenek, és vakmerően nem csak szembe szállt dühökkel, de még azt ki is hivta magára. Midőn I. Rákóczy György a vallási szabadság érdekében az országra tört: ő a Csallóközből kikergette a predicatorokat. 1651-ben Trencsényben, mely tele volt felizgatott »lutheranus,« »kalvinista« » anabaptista,« rácz és zsidó lakosokkal, ugy hogy a jezsuiták csak makacs ellentállás után tudtak bejutni, és nyilvános erőszakoskodások és botrányok mellett megmaradni, ünnepélyes urnapi körmenetet tartott. Sajnálta a linczi békét, és mindent elkövetett, hogy a protestansoknak belőle minél kevesebb hasznuk legyen. Megvolt tehát benne igen sok tulajdonság, mi a bécsi udvar kegyére érdemessé tette; birta az ifju király személyes hajlamát, de a török háború idejében mégis találtak ellene okot panaszra. Neki egy nagy hibája volt a bécsiek szemében: magyar volt, még pedig a vérmesebb fajtából, ki nemzetére sokat tartott, s miatta még vallásos előítéleteiről is, legalább ideig óráig, megfeledkezett. Megsiratta régi ellenségének az »eretnek « II. Rákóczy Györgynek halálát. Hajlandó volt menteni a felvidéki protestánsok daczos magukviseletét a német katonaság ellen és véleményét oly bátran kimondá a királyi

tartalmaz. A székelyről való adomát Zrinyi halála napján beszélé el, és emlékét Bethlen Miklós tartá fenn önéletirásában.

tanácsban, mint annakelőtte a zajgó megyei követek előtt. Mint a magyar tanácsosok majd mind, ő is szükségesnek látta 1663-ban a háborút s haragja felforrt midőn a németeknek aluszékonyságát látta. Nagyon félt s nem ok nélkül, hogy gyalázatos békét fognak kötni. Buzditá Leopoldot, ne fusson a török közeledtére Bécsből, hanem jöjjön Pozsonyba magyarjai közé, villanyozza fel a nemzetet, és 50,000 fegyverest fog maga körül látni. Midőn pedig csalódott, s a párkányi vereség után 1663-ban a megyékből senki sem gyült a nádor zászlói alá, és a nemesség, házitüzhelyének védelmére garázda német és törökök ellen, honn maradt: ő a németek szemrehányására a váddal felelt, hogy ők okai ez állapotnak. Főleg Érsekujvárt viselte szivén, a primások ez alapitását, s bukásán nagyon elszomorodott; de megvigasztalák a háború folytában Zrínyi Miklósnak tettei. Lippai régebben nem volt barátja a bánnak; független, világias szelleme nem tetszet az uralkodásra vágyó primásnak; de hazafiui lelkesedésében elfeledé személyes ellenszenvét. Már Ujzrinvárnak épitése nagyon tetszett a tüzes főpapnak. A későbbi haditettek, melyeket ő, jelleme szerint még nagyitva látott, bámulatra ragadták. 1) Szemében Zrinyi Miklós Istennek választott bajnoka volt, ki képes a maga erejével 60,000 töröknek ellentállni, és nyilt mezőben csak 500 lovassal 8000 tatárt leaprítani. Isten és emberek ellen való bünnek, a magyar nemzet sértésének tartá, hogy a felségnek ezen hű embere, a honnak ezen legdrágább fia, az egyedüli magyar, ki képes lett volna a török

1) Vitnyédi levelei i. h. XV. 166. XVI. 35. 164. »mutatja, hogy magyar és resolutiojának embere!« irja róla Vitnyédi feb. 14. 1663. Gyulaffy Lászlónak

kel szembe szállni, Ujzrinvár bukása után Bécsben tétlenül, alkalmazás nélkül, volt kénytelen vesztegelni. Latba veté mellette befolyását, de hasztalan. Midőn ez ügyben gyóntatóját Bécsbe küldé: a vasvári békét immár megkötötték.

Lippay alkotmányos sértés látott a békében, melyet a király koronázási esküje ellen, magyar tanácsosainak tudta nélkül kötött, és hazaárulásnak tartotta volna azt a maga részéről helyeselni) Meg volt győződve, hogy Érsekujvár elveszése után a magyar kénytelen lesz előbb utóbb behódolni, és a török rabigájában elveszni, de veszedelmét megfogják sinyleni az ausztriai örökös tartómányok is és fájdalmát növelte a tudat, hogy mitsem tehet Bécsben a haza megmentésére, mert beszédeivel csak busitaná a császárt, felingerelné a ministereket és magát gyanussá tévén megalázó bánásmódnak tenné ki.

:

Megvillant agyában a gondolat, Romába menni, és ott fejezni be még hátralevő napjait, hogy ne lássa többé Magyarországon a rettentő bomlást, a németek garázdaságát, kik most a béke után csapatosan járván széjel, úgy szólván Lipótnak, Montecuccolinak szeme láttára raboltak, papot, világit egyaránt öltek, szántást, szüretet lehetetlenné tettek s magának Lippainak is tizenöt emberét utban össze vagdalták, a hullákat kifosztották, az útfélen hagyták, és senki sem merte az áldozatokat eltemetni; hogy ne lássa a rettenetes visszatorlást, mely a magyarok részéről e galádságokért, jól tudta, bizonyosan be fog következni. 2)

1) »Obligor juramento fidele et utile simul consilium regno dare patriae proditorem audire, minus esse recuso« irá oct. 13. 1664. Hevenessy i. h.

2) Lippaira nézve V. ö. Quinque lustra Lippaiana, 1722, és Hevenessy idézett leveleit kéziratai XVI. kötetében 343–387. II.

Wesselényi Ferencz nádor szinte azon férfiak közé tartozott, kiknek élete az Osztrák ház szolgálatában folyt le, kiknek hűséges ragaszkodása a császár iránt sok hazafi szemében botránykő volt. 1) Nem valami nagy családnak ivadéka szerencse és ügyesség által gazdaggá és hatalmassá lőn. Unokája volt Wesselényi Ferencznek, ki Báthory Istvánnal Lengyelországba ment, Danczka alatt és az oroszok ellen harczolt, Békés Gáspár özvegyét elvette, lengyel indigenavá, Debno vára uráva lett, Hadadot és Zsibót adományul kapta. 2)

A család később a Lubomirskiak, Koriczinskiak, Veloglovskiaktól több joszágot szerzett Lengyelországban ugy, hogy Ferencz 1643-ban, ezekkel megelégedvén, az erdélyi javakat unoka testvérének Istvánnak engedte át. Ferenczig a Wesselényi család a reformáta vallást követte, s az erdélyi ág megmaradt e hiten napjainkig, de Ferencz, Miklós öcscsének példájára, 1623-ban, mint 17 éves ifjú katholizált, és mig testvére mint jezsuita, mint a kassai háznak rectora fejezé be pályáját, ő karddal szolgálta uj vallását, mely egyuttal kijelölte a pártot is, a melyhez

1) » Franciscus Wesselényi et Georgius Lippai alias imperatori usque ad Ungarorum nauseam fidi« irja Apaffy a brandenburgi fejedelemnek, Bethlen János II. 83. 1.

2) A Wesselényi családra nézve v. ö. Toldy Irodalmi Berek, 23. 1. ; a családi levéltárt, melynek e korra vonatkozó adatait Horváth Mihály püspök számomra Kolozsvárról felhozni kegyes volt. A család jószágaira nézve sok van a kam. levéltárban. Wesselényi áttérésére nézve 1. Fabó Monumenta Evang. II. 136. Wesselényi levele 1655. april 27. Hevessynél. 1. h. XXXIV 241. 1. Wesselényi Miklós 1666. elején halt meg, és Körmöczön temették el a barátoknál mart. 5. 1666. Wesselényi Ferencz Csáky F.-nek 1666. mart. 6. Stubnya, kassai Csáky levéltár.

ezentul tartoznia kellett. Már 1642-ben nehány hónapig Németországon szolgált, Leopold Vilmos Osztrák főherczeg seregében a svédek és francziák ellen, és vitézsége jutalmakép arany lánczot és dicsérő oklevelet hozott haza, melyre sajátkezűleg e szavakat irta: »meglássák az én gyermekeim holtom után, hogy a méltóságos ausztriai házbeli kegyes fejedelmeket nagy hűséggel és szeretettel szolgálják, ha Istennek haragját el akarják kerülni; s a hatalmas Hectorszivü vitéz fejedelem alázatos szolgájának adatott levelet tartsák meg s igyekezzenek ők is maradékuknak, ha nem szebbet, és jobbat ehhez hasonlót szerezni. 1)« A következő évben teljes czime volt »Gdownak«, igy hivták lengyelországi főjószágát, »örökös ura, a császári és királyi felségnek bejárója és szentelt vitéze, a pillaczai praesidiumnak és bizonyos számú magyar vitézeknek főkapitánya« 2) Ugyan ez évben füleki kapitánynyá lett, és I. Rákóczy György ellen harczolt, s e háboruban sikerült megnyernie 1644-ben Széchy Mária szerelmét és Murány várát, melyet aztán a királyi kegy Baloggal, a Széchy nemzetség tiltakozása daczára, neki és nejének adományozott. E javak által Wesselényi helyet foglalt a felvidéki dynasták közt. Gróffá lett. Tekintélye napról napra nőtt, 3) mig végre felvidéki főkapitánynyá és 1655-ben Lippai által Zrinyi Miklós ellen pártoltatván, az ország nádorává, a király képévé lőn.

Wesselényi birt mindazon tulajdonságokkal, melyek a tömegre, felületes emberekre és nőkre benyomást tesznek.

1) A levél a kamarai levéltárban. N. R. A. fasc. 721. sz. 166. 2) Czime a Wesselényi Istvánnal kötött osztálylevélben. Csal. levéltár.

3) A Zrinyiasz már 1651-ben »Országunk oszlopának« nevezi.

Szép ember volt. Csatározásaiban derék vitéznek mutatta magát. Volt benne szónoki tehetség és épen annyi ravaszság, hogy az udvar sikamlós terén, a viszálykodó vallás felekezetek, az országgyülések zajában egyik féllel se veszszen össze. A katholikusok, kivált a papok, szerették, mert minden alkalommal kimutatta hitbuzgóságát. Nagyon érdeklődött vallási dolgok iránt. Különös védője volt a szeplőtelen fogantatásnak, melyet akkor az egyház még dogmái közé fel nem vett, és bőkezüségéről sok kolostor tehetett tanubizonyságot: mig a protestansok, ha nem is szerették, legalább nem gyülölték a férfit, ki nem szegődött, mint annyi sok más főúr, üldözőik közé, sőt udvarában legmeghittebb emberei közt igen sok protestanst számlált. Az 1662-iki országgyülésén majdnem úgy biztak benne, mint Zrinyi Miklósban; mig a császár ugyan akkor szolgálataiért az arany gyapjasrendet szerzé meg számára Spanyolországtól.

Mélyebbre tekintő szem azonban a külső siker daczára, csakhamar észrevette, hogy Wesselényi nem tartozott a legkitünőbb emberek közé. Kicsinyben, részletekben jól betölté helyét, de nem volt képes nagy, általános szempontokra emelkedni, mint Zrinyi Miklós. Indulatos és hirtelen haragú ember lévén, nem is maradt mindig következetes tetteiben; könnyen hajlott mások szavára és elhatározására nem ritkán nagy befolyást gyakorolt nem kis mértekü hiusága. 1) A vasvári békét megelőző válságos

1) II. Rákóczy György 1655. sept. 11. irja róla Lippainak, »kinek mivel természete is változó, jó akaratja, barátsága sem lehet állandó.« K a m. le v. t. egyébiránt v. ö. Századok 1868. i. h. 638. és 642.11. (zen bár ellenséges indulatú, felfogást igazolják az események.

években nem tudott a helyzet emberévé lenni, és tekintélye fenn és alant sokféle csorbát szenvedett. Ő nem volt barátja II. Rákóczy Györgynek, de mint magyar kivánta, hogy Erdélynek segélyt nyujtsanak a török ellen. A mód azonban a mely szerint a bécsi udvar ez ügyben eljárt, neki sem tetszett. Nem helyeselte, hogy német hadak jöjjenek az országba; midőn pedig mégis bejöttek, helyzete nagyon megnehezült. Az udvar követelte, birja rá a magyarokat, hogy adjanak szállást és élést az idegen hadaknak, mig az ellenkező vármegyék szinte reá hivatkoztak, mint a törvény őrére, és ő csakugyan kénytelen volt, a hazai törvény értelmében néha ellenezni azt, mit talán magában véve czélszerünek tartott. Három évi folytonos küzdelemnek eredménye elvégre is az lett, hogy a magyarok közül sokan csak ugy nehezteltek rá, mint a bécsi udvar, mely kétszinüséggel vádolá, mintha ő izgatná a helyett, hogy csillapitaná, a vármegyéket a németek ellen. 1)

:

A háború kitörésekor 1663-ban mint főkapitány a felvidékre ment, de sereg nélkül. Midőn a törökök és Apaffy érsekujvári táborúkból meghódolásra szóliták fel a magyarokat ő csak kiáltványokkal felelhetett, fegyverre, kardra, bárdra hiván a magyarságot, »mert itt az idő, melyben, ha elpuhult ivadékai eleiknek, elvész az a kis rész is, mely még a magyaré Magyarországból,« vagy pedig a pogány ebet az egész országból kiverhetik. Apaffy csábitó szavaira, hogy kegyelmet szerzett a szultántól a magyaroknak, a fejedelem gyalázatos rabszolga sorsára utalt. Emlé

1) Bajoskodása bőven meg van irva Orteliusban, továbbá Ll'histoire des Troubles de Hongrie. I. 9. 17. 25. és kk. 11. 37. 48-50. 11.

keztetett a török hitetlenségére, telhetetlen sarczaira, melylyel alattvalói szájából a harapó falat kenyeret is kiveszi. Biztatott, hogy a töröknek meggyül a baja Ázsiában, és már közelednek a kereszténységnek megszabaditó hadai. Jobb meghalni karddal, mint összetett kézzel, gyalázatos hirnévvel testét, lelkét a török igája alá adni, mert »a magyar nemzet szabad nemzet!« és »nehezebb a nemes vérnek iga alatt nyögni, mint már megszokott hitvány kötés csorbáját bodzafüstivel nyelni!«

Apaffy csábitásával úgy szólván semmire sem ment : de Wesselényi szava is elhangzott, és hiában szólitá fegyvesrre a megyéket, fenyegetve a honnmaradókat, hogy »gyalázatos legyen minden nemzetségük, átkozott minden maradékuk, és ha Isten életben megtartja, megfogja tanitani Istenét, hazáját es annak törvényeit szeretni, magistratusainak parancsát megbecsülni.« 1) Sötét fájdalommal mint »számkivetett, haszontalan, kárvalló hamvafolta vénült szemeivel áztatván ősz szakállát« látta a belső visszavonást, a felvidéki nemesség közönyét, mely őt tétlenségre kárhoztatta az általa megvetett, »bakbüzű tótjai« közt, kiknek gyülölt nyelvét most törni volt kénytelen, és majd aggodalmas, majd örvendező elmével kisérte a horvát bánnak az ország másik szélén véghez vitt tetteit. 2) Végre 1664. october havára sikerült neki is Szendrő alatt, Beregh, Ungh, Szathmár, Zemplén, Ugocha és Sáros vármegyékből 4

1) Wesselényi némely levelei, Uj M. Muzeum 1854. III. 43— 58. 11. Apaffy Érsekújvári táborozása u. o. 1859. I. 50--54. 11. Wesselényi levelei Nográdhoz Tört. Tár X. 151–157. 1.

2) Wesselényi egy levele 1664. majus 17. Tepliczéről, Szepesből. Századok 1869. 743. ]. Hanthó Lajős közleménye, melyből több kifejezést felhasználtam.

5,000 embert összegyüjteni, 1) de a béke hire utját szegte minden további hadműveletnek, és őt is mint az egész nemzetet végkép lesujtá.

A nádor, a primás, a bántól azonban különvált az országbiró gróf Nádasdy Ferencz, Magyarországnak Zrinyi Miklós után ez időben legeszesebb férfia.

Fogarasföldi gróf Nádasdy Ferencz 1664-ben negyvenedik évébe járt. 2) Szépatyja Tamás egyike volt azoknak, kik legtöbbet tettek arra, hogy a Habsburgház a magyar koronát megtartotta, s egyuttal a magyar protestantismus is egyik leghatalmasabb apostolát tisztelé benne. Öregatyja Ferencz, a Rudolfkori hadjáratok egyik hőse, öreganyja ama szörnyű Báthory Erzsébet volt, ki vérengzései által oly gyászos hirnevet vivott ki vala magának. Ferencz atyja Nádasdy Pál, vasmegyei főispán és dunántúli főkapitány korán, 1637-ben elhalt; anyja Révay Judith oly tősgyökeres, régi szabású magyar asszony volt, hogy nem akarta külföldre bocsátani utazni, nem tudván felfogni, mi jót tanulhatna a hazára nézve oly országokban, melyekben még a köntös sem egy a magyarral. 3)

Nádasdy azonban mégis utazott 4). Sokat tanult, mind

1) Histoire des Troubles e. h. 49. l.

2) Korára nézve döntő, egy a titk. levéltárban levő levele. mely szerint vasmegyei főispánná 1633-ban 8. éves korában neveztetett. Wolf Ádám »Fürst Lobkowitz« czimü müvében 314. 1. úgy látszik csak nyomtatási hibából mondatik halálakor 64 évesnek 46 helyett.

3) Levele 1642. a kam. lev.

4) » Emlékezhetík kegyelmed jól reá, hogy minek előtte az olasz peregrinatiora ment volna,« irja Eszterházy Miklós, Eszterházy munkái. Nemz. könyvtár. 5. 1.

olyat, mi a haza javára szolgálhatott, mind olyat, mi az általános műveltségre tartozott. Különösen megszerette a hazai történelmet, és Jongelinus Gáspár győri kanonokat magához vette csak azért, hogy általa Magyarország történetét megirassa 1). A »Mausoleum regum Hungariae« czimü, mű, melyet vagy maga irt, vagy legalább kiadott, minden ízléstelen pathosa és hízelgése daczára, melylyel a gyenge Ferdinándot és Leopoldot Hercules és Atlashoz hasonlitja, sokféle ismeretről és igaz magyar érzésről tesz tanuságot. Kora szellemében jártas volt a theologiában, s eleinte mint gyerkőcz, mint ifju a protestantismus mellett forgatta a tollat: de Eszterházy Miklós nádorral folytatott polemiája vereségévél, megadásával végződött. 1643-ban Katalin napján a csepreghi templomban, protestáns papok és világiak sokasága előtt ünnepélyesen katholikusnak vallá magát 2) és megtérését mindjárt tettekkel is bebizonyitván, egy neophyta egész buzgalmával látottt az ellenreformatióhoz, és egyikévé lett azon főúraknak, kik a protestansoknak legtöbb okot szolgáltattak panaszra. Tiltakozott az 1647-iki törvényczikkelyek ellen, melyek a linczi béke alapján a protestánsoknak szabad vallás gyakorlatot adtak, és nem akarta elismerni, hogy arra a jobbágyoknak is joguk van, és hogy az elfoglalt templomokat vissza kell adni a protes

1) Kancz. Mandatum 1659. marcz. 3. k ancz. lev.

2) Eszterházy Miklós levele 1643. nov. 30. Hevenessynél. i. h. XXXIV. 190. 1. Korneli i. h. 453. 1. hibásan tulajdonitja megtérését Pázmánnak. Toldy Eszterházi Miklós életében ugyan csak a Hevenessynél levő levélre hivatkozva, a megtérés datumát megfoghatlan módon 1630-ra teszi, minek folytán saját beismerése szerint, megfejthetetlen nehézségekbe bonyolodik.

tánsoknak. 1) Legfőbb törekvése volt jószágairól kiszoritani a protestantismust, melyet elei oly hévvel és nem ritkán erőszakkal is igyekeztek megalapitani, s e czélra, a különben gondos és takarékos gazda, nem kimélt sem költséget, sem fáradságot. Működése nem volt sikertelen. Buzgalmát és bőkezüségét 40,000 megtért alattvaló, a csepreghi kiforgatott lutheranus iskola, a lékai és lorettoi ágostoni, és szervita kolostorok és a protestánsoknak átkai egyformán hirdették. 2)

Nádasdy sajátságos vegyüléke volt a hirtelen fellobbanás és a higgadt, sőt aggódó fontolgatásnak. Mint hatalmas főúr meglévén szokva, hogy neki engedelmeskedjenek, minden akadályra felforrt, és majdnem kész volt oly rémletes eszközökhöz nyulni, mint a minőket alkalmazott kisebb, női hiú czélok végett Báthory Erzsébet. Hirtelenkedése azonban mulékony volt, és csak hamar túlsulyra vergödött tiszta, világos, beható értelme, mely illuziók nélkül látta a világot. Ekkor azonban az ellenkező túlságba esett, és az apróságok emberévé lett, ki, mert nagyon is tisztán látott minden göröngyöt utjában, soha sem tört gyorsan, egyenesen czélja felé. Nádasdynak pedig nagy czéljai voltak. Keblében mérhetlen dicsvágy lakott, s a hatalomnak minél nagyobb teljét birni, volt lelkének idealja. E kivánság,

1) A tiltakozás Draskovich János nádor előtt történt. kam. lev. Act. publ. fasc. 56. num. 53.

2) Fabó Mon. Evang. III. 96, 1. jegyzetben Pilarik predicator nyomán beszéli, hogy midőn Nádasdy annak könyveit elégettette, és a tüzet maga is nézte, egy égő darab papir rá szállott, mire Pilárik hozzá fordulva mondá : »Mond meg gróf! ha majd az ördögök a pokolban sütögetnek, mit fogsz akkor mondani?« Nádasdy válaszáról azonban hallgat a krónika.

s a siker reménye nem volt egészen jogosulatlan. Tehetségei mellett minden külső eszköz is rendelkezésére állott. Jószágai a Murától a Tiszáig terjedtek; évi jövedelme kétszáz ezer forint körül járt. Ő volt az országnak leggazdagabb embere, s a mig joszágainak helyes kezelésére, jövedelmeinek gyarapitására, a legaprólékosabb gondot forditá, uj meg uj szerzésre gondolhatott. 1) Fényes származása mintegy önként egyengette neki az utat a legmagasabb hivatalokra. Nyolcz éves korában (1633 novemb. 16.) már vasmegyei főispán 1645-ben királyi tanácsossá, 1646-ban főkamarás-mesterré, 1651-ben Alsó-Lendva és Nempti főkapitányává, és négy évvel később, mint 30 éves fiatal ember (1655. jun. 27.), országbiróvá, az ország második zászlós urává lőn. 2)

Nádasdy 1655 óta nagy barátja volt az akkor hatalma tetőpontján álló II. Rákóczy Györgynek, ellenkezőleg Lippay és Wesselényivel. Benső viszonyuk nem kerülte el az udvar figyelmét, gyanuját, melyet Nádasdy akkép törekedett eloszlatni, hogy a fejedelem leveleiből felküldözgetett Bécsbe, Rákóczyt pedig erről értesíté és kérte, hogy titkos tárgyakról csak külön mellékelt czedulákon irjon. 3) Mind

1) Minutiosus gondoskodását tanusitják a kamarai levéltár rendezetlen részében őrzött levelezése Bálintfy füzéri tisztartójával. 2) Kanczelláriai levéltar.

3) Kanczelláriai levéltár. Nádasdy levelei Mednyánszkyhoz, melyekről alább lesz szó, a titkos levéltárba n. Rákóczyhoz való viszonyáról 1. Szalay V. köt. 15. l. 3. jegyzet és Szilágyi Sándor » II. Rákóczy György fejedelem összeköttetése gróf Nádasdi Ferenczczel« czimü értekezését és mellékleteit, Századok 1874. 441476. 11.

a mellett ezért sok mellőzést kellett türnie, 1) de az nem tartott sokáig. Rákóczy halála után szolgálatkészsége meglepte a magyarokat és visszaszerezte neki az udvar kegyelmét. Mig Wesselényire gyanakodtak Bécsben, hogy titokban maga gördít akadályokat a német hadak elé: Nádasdy szót emelt mellettük a felső megyéknél, és ápolás alá vette betegeiket. Békére hajlott, midőn a többi magyarok a háború mellett buzogtak, s ez által nem igen nevelte népszerüségét, de ő, most legalább, nem sokat törődött a magyar urak tetszésével. Alig volt barátja, mert nehezen tudott valakit maga mellett megtürni. Wesselényivel hol kisebb, hol nagyobb mérvü ellenségeskedésben élt. Egy időben 1657 azzal boszantotta, hogy még a kellő czimet is megtagadta tőle 2). 1662-ben pedig, a nádornak, az ország legfőbb kapitányának tudta és beleegyezése nélkül kivitte, hogy mint öt dunántuli végház főkapitánya, Batthyányi Kristóf dunántuli főkapitány fennhatósága alól kivétetett, mi Wesselényit szörnyű haragra gerjeszté, ugy hogy komolyan gondolkozott szövetségesekről, kiknek segitségével kevély ellenfelének nyakára hághasson. De az eszközök tekintetében habozott. Majd perbe akarta fogni, mint a ki előljárójának becsületében gázol, ama szigorú szabályok szerint, melyeket a magyar becsületérzés a haditisztesség fentartása végett a »Processus Curiae regiae militaris in facto honoris«-ban felállitott, és melynek az egyik fél becs.

4) »Busul Nádasdy uram, mivel sem nem hivatják, sem semmi dolgot vele nem közlenek« Vitnyedi, Soprony, máj. 4. 1657. Tört. Tár XV. 101. 1.

2) Nádasdy 1669-iki Memorialeja; Histoire des Troubles i. h. 24. 1. kancz. le v.

Wesselényi Ferencz nádor.

3

telenségével kellett végződni, de tartott, hogy az udvar mandatumával megakaszthatná a peres eljárást ; majd párbajra akarta kihivatni Zrinyi Péter vagy más valaki által, s ha ki nem jó neki mint gyávának sz...s gatyát küldeni ! Végre lépéseket tön ama levelek megszerzésére, melyeket Nádasdy Mednyánszky Jónásnak II. Rákóczy György magyarhoni követének irt, s melyeket a követ most valami derék jutalomért kész lett volna kiadni, hogy compromittáló tartalmuk által Nádasdy hitelét az udvarnál végkép megdönthesse 1), de az alku sikerre nem vezetett. Mednyánszky mégis félt Nádasdy boszujától és Wesselényinek többi terve is csak terv maradt.

Wesselényi Nádasdy ellen Zrinyi Miklósra is számitott, kivel Nádasdy régóta ellenségeskedésben volt, kiben vetélytárst látott 2), ki alatt 1664-ben a Muraközben állni nem akart, hanem inkább, az egyedüli magyar, ki azt tette, közvetlenül Montecuccolitól vette parancsait. Ők ketten annyira különböztek egymástól, hogy nem lehettek jó barátok. Észre nézve volt ugyan hasonlatosság köztök, de Nádasdyban hiányzott a bánnak tettereje, és inkább volt diplomata mint katona. Mig Zrinyiben mintegy megtestesült a magyar harczi erély és dicsőség: Nádasdyt szobatudósnak tarták a hazafiak, és bár az udvar sokat tartott katonai képességéről, még sem volt egy győzelem, egy nevezetesebb összecsapás sem, melynek emléke nevéhez füződött

1) Vitnyédy levelei i. h. XV. 249. 256. ll. XVI. 20. 28. 11. Bory Mednyánszkynak jul. 3. 1662. Titk.lev. a Processus causarum in facto honoris causa a Corpus Juris minden kiadásában függelékkép találtatik.

2) Molin a velenczei követjelentések közt i. h. 79. l.

volna 1). Zrinyiben sem hiányzott a nagyravágyás. Ő is kereste a nádorságot, a varasdi generalatust, de a hivatal és méltóség neki csak eszköz volt, hogy a hazának minél jobban szolgálhasson, mig Nádasdy lépteit a legridegebb önzés vezérlé. Ő sem akarta az ország romlását; szerette volna a nemzet boldogságát, de főczélja mégis csak mindig saját nagysága maradt, melyet a nemzet kárával is kész volt megvásárolni. Ép oly kevés, sőt még kevesebb odaadással mint nemzete iránt, viseltetett a bécsi kormány iránt : de hizelgett és szolgált neki, mert nem látott magára nézve hasznot, sőt látott kárt az ellenkezésben.

Az udvar nem minden aggodalom nélkül látta a béke ellen készülő oppositiot, és kivált Zrinyi Miklóstól tartott hogy valamint ő volt egyik főoka a háborúnak, úgy ő fog lenni ismét a szikra, mely a kialudt harczi tüzet ismét felgyujtja. Felvilágositani, megnyugtatni a békétleneket, elfogadtatni a békét a magyarokkal, az udvar október 31-ik napjára Bécsbe hivta Wesselényit, Lippayt, a két Zrinyit Nádasdyt és a többi magyar tanácsurakat, de a gyűlés napját november 25-re Szent-Katalia napjára kellett halasztani, mert a nádor a felvidékről a nagy távolság és rosz utak miatt október végeig Bécsben nem lehetett 2). Az uj határnapot azonban Zrinyi Miklós már meg nem érte. Nov. 18-kán, a kursanetzi erdőben vadászatközben egy bőszült vadkan földre terité és megölte. Az udvar nagy örömmel vette a hirt s örömét alig tudta az illemkivánta gyászszal

1) Kéry Turcis Martis ferocia, Gualdo Galeazzo Priorato, Vita di Leopoldo. I. II. 403. 1.

2) A gyülés határidejére nézve az egyedüli, de authentikus adatom Leopold meghivó levele b. Berényi Györgyhöz. 1664. oct. 31. Gr. Berényi levéltár.

eltakarni. Örömében osztoztak a kanizsai törökök, kik sok évi ostoruk halálát üdvlövésekkel ülték meg: mig Magyarország és a keresztény Európa nagy része gyászt öltött a kereszténység nagy hőséért 1).

és

Zrinyi Miklósban csakugyan az udvar politikájának leghatalmasabb ellensége bukott el. E politikának vezérelve pedig I. Ferdinánd óta a dynasticus önzés és a magyarok ellen való bizalmatlanság volt. E gyászos elvet nem egyes emberek, hanem a viszonyok hatalma, a körülmények fejték ki és növelék nagyra. Mindjárt első oka a magyar német nemzet közt létező antipathia volt, mely mindenütt mutatkozott történetünkben, hol a két nemzet találkozott 2). A hirtelen, büszke magyar természet soha sem tudott megférni a kimért, önfejü és a hol hatalmasabb zsarnokságra hajló német elemmel, mely a mily jó szolga maga, szintoly engedelmességet követel azoktól, kiket a sors hatalmába adott. Legkirivóbb lett az ellentét, midőn a közös veszélylyel szemben a magyar a szomszéd osztrákkal közös védelemre egyesült és a terjedő protestantismusnak idegenkedése a katholikus Habsburgok iránt még inkább elmérgesité az ellenszenvet, a politikai gyülöletet a vallásival tetézte. Királyaink tettei inkább táplálták mint oszlatták ez ellenszenvet. Ők, bár választás által jutottak a trónra, az ország örökös királyainak tekinték magukat. El voltak telve a fejedelmi omnipotentia eszméjével, mint az a renaissance korában fejlődött, ép akkor, midőn Magyarország a gyeng

1) Sagredo i. h. 113. 1. Wagner i. h. 177. 1.

2) Cserey Mihály ismert történeti művében összeállítá az eseteket, de jegyzékét még igen meglehetne bőviteni. Wagner is kiemeli az inata Germani nominis aversio-t. i h. I. 185. lap.

Jagellok kormánya alatt majdnem aristokrata respublicává lett. Kevés, de sulyos csapásokkal véget vetni a magyar atkotmányosságnak, mint a Habsburgház spanyol ágának Castilia és Aragonban sikerült: nem állott a gyengébb osztrák herczegeknek hatalmában, kiknek a császári czim csak külfényt adott, de nem valódi hatalmat; támadásaik tehát csak egyes tulkapásokból állottak, esetről esetre való korlátozásában annak, mit ők bár a magyar törvényen. sarkalt felségsértő féktelenség nek tartottak. A magyarok zokon türték a szabadságukon ejtett sérelmeket, kivált oly hatalom részéről, mely c zéljának, a melyért vele szövetkeztek, oly kevéssé felelt meg, s őket a török ellen megvédeni képtelen volt. Általános és folytonos volt a panasz, hogy az idegen hadak gyávasága miatt vesztek el az országnak legszebb várai, mig a magyarok legalább megtudtak halni a rájuk bizott erősségek védelmében. Losonczy, Szondy, Dobó, Zrinyi dicső nevével a tulrészről az Aldanak, Salamancak, Paradeiserek gyalázatát álliták szemben. A zsitvatoroki békéig még igyekezett a Habsburgház és a németség valamit visszafoglalni Magyarországból: 1606-on innen azonban, kivált pedig, mióta a 30 éves háboru nyugotra vonta a Ferdinándok figyelmét, a bécsi politikának egyedüli törekvése volt, kerülni mindazt, mi a törökkel való békét megzavarhatta volna, habár ezáltal Magyarországot át is engedte a pogány dulásainak. Meg volt elégedve, ha az örökös tartományok békében s menten maradtak, s a magyarok panaszaival, keserűségével növekedett az udvar közönye szenvedéseik iránt. Bécsben jól tudták, hogy minden enyhülés, mit a magyarok a török részről nyernek, csak képesebbé és hajlandóbbá teszi őket a németek ellen fordulni, és azért, távol attól, hogy áldozatokat hoztak volna

az ország megmentésére, inkább jó békót láttak a nemzet nyomoruságos állapotában, mely gátolá lerázni nyakáról a német igát 1). Egy módja lett volna az osztrákházbeli királyok érdekét szorosabban fűzni a nemzetéhez: örökössé tenni a királyságot családjukban. Azonban a nemzet, a főpapokat és nehány főúrat kivéve, irtózattal fordult el e gondolattól, s midőn 1655. ujból szőnyegre került a kérdés Zrinyi Miklós volt annak egyik leghevesebb ellenzője 2). A magyarok jobb szerettek ideig-óráig szenvedni, mint örökös szolgaságba adni magukat, mert annak tekinték az örökös királyságot. Az ausztriai háznak ellenben szinte nem volt kedve, ha tehette is volna, felszabadítani a magyarokat, csak azért, hogy azok azután honi királyt vagy más fejedelmet ültessenek trónjukra. Igy minél tovább volt együtt a magyar nemzet a Habsburgházzal, annál élesebb lett egy részről a gyülölet, másrészről a bizalmatlanság a felek között.

A 30 éves háborúnak folyama alatt királyaink megtörték Csehországnak és az örökös tartományoknak alkotmányosságát. III. Ferdinánd már mindenütt absolut ur volt, csak Magyarhonban nem. Itt a Bocskayak, Bethlenek, Rákóczyakon hajótörést szenvedett az absolut hatalomra. való törekvés, és vele sok ujitás, mit az akkori absolutismus már mint a modernebb állam követelményét magával hozott. Magyarország ősi szabadságában, középkori rendetlenségben maradt, s az udvar nem tudván eltörölni a szabad

') Röviden igy nyilatkozik Nani i. h. Sagredo i. h. 107. l. 2) V. ö. »Siralmas panasz« czimü művét Kaprinay kéziratai közt, egyetemi könyvtár és a Muzeumban, Kováchich gyüjteményében.

ságot, igyekezett legalább annak elfajulását legyezgetni, és ekkép gyengiteni a nemzet erejét 1). A rend, melyet Zrinyi ajánlott nemzetének, ép oly kevéssé tetszett a bécsi udvarnak, mint nem tetszett az a büszke olygarcháknak, nagyszájú köznemeseknek, és féktelen, rabló végbeli katonáknak.

I. Lipót és tanácsosai má. készen találták e politikát, melyet sem kigondolni, sem megváltoztatni nem lettek volna képesek, de nem is voltak hajlandók. Lipót ekkor 24 éves ifju volt, apró termetü, gyenge testalkatásu, ingó járásu, kiduzzadó alsó ajakkal, mint nyomorék öcscse II. Károly spanyol király. Mint III. Ferdinándnak kisebbik fiát, bátyjának IV. Ferdinándnak haláláig, 14-ik éveig papnak nevelték; azután is inkább az maradt, mintegy nagy birodalom kormányára hivatott fejedelem. Szelid jó kedélyü ifju volt, ki örömét a zenében, költészetben és vadászatban lelte. Nevelése rászoktatta, hogy sok időt szenteljen annak, mit kormányzásnak neveztek, mi azonban nála csak egy hivatalnoknak mechanikus munkája volt. Fáradhatatlanul tudott a tanácsban ülni, audientiákat adni, iratokat expediálni, de saját elhatározása csak annyiból állott, hogy tanácsosainak szavát követte. Részben ez családi elv volt, melyre a jezsuiták szoktatták volt a Ferdinándokat és Leopoldot, nehogy lelkiisméretüket valami bünös tettnek felelőségével terheljék, s az elv nem is volt rosz, korlátlan, és a mellett gyenge tehetségü fejedelmeknél, ha a tanácsosokban bizni lehetett volna; de Ausztriában, Leopold környezetében a leggyengébb, legelvtelenebb, leghitványabb emberek ültek 2) és az elvnek következménye az lett, hogy a ki Lipótot sze

1) Molin i. h. 78. 1.

2) Nani 8. 1. u. o.

mélyesen ismerte, nem győzte eléggé csodálni jólelküségét, jámborságát, mig a ki csak országait és azok nyomoruságát látta, hajlandó volt őt a legkegyetlenebb zsarnoknak tartani.

Azonban, ha Lipót eldődei nem is kezdik a kormányrendszert, melyben a fejedelem külsőleg minden, valósággal pedig semmi megkezdette volna azt maga Lipót. Neki sem érzéke, sem tehetsége nem volt a közügyekre, s csak két idea volt, mely őt ez irányban néha cselekvésre, vagy legalább egy-egy fellobbanásra birta. Az egyik olympusi származásának, méltóságának öntudata, melyet a nevelés és környezet mélyen lelkébe vésett s melyre nagyon kényes volt, ámbár nem igen voltak tiszta fogalmai, mi mind által sértetik az meg, mi által pedig nem? s ez pótolá nála azt, mi nemesebb, különb alkotású lelkekben a dicsvágy vagy becsületérzés. A másik érzelem, mély vallásosságában gyökerező, a meggyőződés volt, hogy lelkiismeretbeli kötelessége alattvalói között az igaz katholika hitet gyarapitani, s az eretnekségnek terjedését meggátolni. Mindkét érzelme határtalan gyásznak volt kutfeje Magyarországra nézve 1). Lipót jelleménél fogva főfontosságu személy lett volna gyóntatója, de P. Müller Fülöp jezsuita, ki gyakran volt Lippainak és Nádasdynak tolmácsa a császárnál, szigoru életet élt, s leginkább csak a tudományokkal foglalkozván, nem avatkozott az államügyek menetébe, legfeljebb személyes kérdésekben, kinevezéseknél vetette latba tekintélyét 2). A

1) Nani 5. 1. Molin 78. és Sagredo 105. Zorzi 128. Morosini 144. Michiele 167–168. l. í. h. kik mindenben megegyeznek, szintugy Puffendorf svéd követ : Berichte über Kaiser Leopold und seinen Hof. Kiadta Helbig 58. és kk. ll.

5) Molin 52. i. h. Müller 1613. Grazban született, dr. philosoph.

tulajdonképeni hatalom és kormányzás az államtanács kezében volt, mely III. Ferdinánd ideje óta igen nagy számú és kevés kivétellel oly képtelen tagokból állott, kikkel nevetség vagy ámulat nélkül nem lehetett a közügyekről beszélni. A tehetség hiányát önzetlen jóakarat sem pótolá, mert a császár tanácsosai mind csak saját érdeküket tarták szem előtt, és egymásra agyarkodva, többet gondoltak egymásnak megbuktatására mint a török leverésére 1).

Azon kisebb kör, mely Leopold kormánya alatt a legfontosabb teendőkre a császár legmeghittebb embereiből alakult, nem állott sokkal különb tagokból. A tanács feje 1664. Portia Ferdinánd herczeg a császár egykori nevelője, Lipót személyes vonzalmának köszönhette a magas polczot, melyre tehetségei nem képesiték. Jó lelkü, becsületes ember volt, urát igazán szerette, de mitsem értett az államügyekhez. Egész politikája a huzavonában állott, várván, hogy az események oldják meg a kérdéseket, melyeket ő megoldani nem tudott, másokra bizni pedig nem akart. Ő nem volt ellensége a magyaroknak, rokonszenvvel viseltetett a Zrinyiek iránt, kik krajnai jószágait szorgosan védték a török ellen, de a török háborút, a mig lehetett, elodázta és midőn kitört, azt mihamarább békekötéssel befejezte, mert az tevékenységet igényelt, gondokat okozott, melyeknek pedig ő nem volt embere 2).

theologiae volt, Lipótnak tanára, »Ein förderer des Collegium naturae curiosorum.«

1) Nani 8. 1. i. h.

2) V. o. Nani 9. 33 1. Molin 59. Sagredo 116. jelentéseit, 1. u. o. a Zrinyiek iránti rokonszenvét; Histoire des Troubles de Hongr I. 452. 1.

Mint Portia a császár, ugy Schwarzenberg János Adolf, akkor még gróf, Lipót főherczeg kegyének köszönte befolyásos állását, s Portianál kissé több észszel több tetterővel birt, de szinte ügyesebb volt kákán is csomót találni, mint nehézségeket éles szemmel átpillantva orvosolni 1). A harmadik minister Auersperg János, münsterbergi herczeg, a károlyvárosi Auerspergnek testvérbátyja, még III Ferdinándtól maradt Lipótra, ki a büszke nagyravágyó férfit nem szerette, de atyja emléke miatt megtartá, és ügyessége, jártassága miatt a közügyekben, nem is könnyen nélkülözhette ámbár ő sem emelkedett felül a középszerűségen, és csak egy Portia mellett tűnhetett fel valami jeles embernek. Gonzaga Hannibál herczeg a haditanács alelnöke egy régi eszes katona 2), a becsületes Trautsohn gróf 3), a rideg magában álló Oettingen udvari tanácselnök *), kevesebb jelentőséggel birtak, kitünt azonban tehetségei által: Montecuccoli, és Lobkovitz Venczel herczeg, ki ekkor mint a haditanács elnöke a török ügyeket vitte, és igy a magyarokkal is legtöbbet érintkezett. Montecuccoli Rajmond, kit szent. gotthárdi győzelme ragyogó nimbussal vett körül, vitéz, értelmes, tudományosan mivelt, de majdnem tulságosan pedans katona volt, és a magyarokat nem szerette. Hadjáratai alatt sokféle baja volt velük. Indignatioval hallotta bátor beszédeiket, éles birálatukat, hadainak fegyelmetlensége, hadviseletének lassúsága és eredménytelensége felett. Legutóbbi összekoczczanásai Zrinyi Miklóssal, ki már 1662-ben egy

1) Náni 10. 33. Molin 59. Puffendorf 68. 1. i. h.

2) Sagredo 117 Molin 62. 1.

3) Molin i. h.

4) Molin 63. 1.

élesen irt röpiratban ostorozta volt 1661. sikertelen erdélyi hadjáratát, nem nevelték rokonszenvét a nemzet iránt, melyet, ugy vélte, csak vasvesszővel lehet és kell kormányozni 1).

Lobkovitz Venczel herczeg nem volt szerencsefi, mint Montecuccoli, ki szegény grófocskából kardja által emelkedett magasra. Atyja Zdenko, a Lobkovitzok Popeli ágából, tekintélyes nemes családnak ivadéka, Csehország cancellárja az ország legnehezebb napjaiban, az ausztriai háznak és katholicismusnak szenvedélyes hive, egyike volt a legtevékenyebbeknek, kik hazájuk szabadságának sirját megásták. Venczel 1609.jan. 30. született. Ifju éveiben a 30 éves háborúban egy lovasezredet vezényelt, 1647. Generalfeldmarschallá lett, később azonban a diplomatiai pályára adván magát, részben neki volt köszönhető, hogy I. Lipót a római császárságot megnyerte. Lobkovitz nem birt Montecuccoli kitűnő tehetségeivel. Alig volt Auersperghez fogható, de volt egy tulajdonsága, mely őt kartársai közül kitűnteté. Mig azok, valamint az egész udvar, a Németországban carricaturává lett spanyol grandezzat követték tetteikben, gondolataikban: Lobkovitz a könnyü franczia modornak embere volt, és már az ujabb kornak befolyása alatt állott. Az atya bigott vallásossága nem volt meg többé a fiuban. Neje egy Sulzbachi pfalzgrófné, protestáns volt, és maradt haláláig. De az öreg Zdenkonak absolutistikus szelleme nem szenvedett csorbulást Venczelben sem. Benne nem csak az udvarok

1) V. ö. Zrinyi és Montecuccoli czimü tanulmányomat a Budapesti Szemle Ujfolyam 1867. IX. köt. 1–40. 11., s az ott idézett kútfőket, megjegyezvén egyébiránt, hogy nem minden ott foglalt állitást vallok most is, s egyre nézve, hogy Montecuccolit apró embernek irtam, sietek tévedésemet itt bevallani, és kijelenteni, hogy ellénkezőleg magas termetű volt.

nak, kormányoknak általános iránya működött: ő despota volt hajlamainál fogva is. Tetteiben csak saját vagy legfeljebb urának érdekeit tartá szem előtt, s levetvén társainak régi feszességét, levetette egyuttal a korlátokat is, melyeket azokra a régi szokás rakott volt. Bizonyos dolog, hogy a bécsi ministerek legnagyobb részét bigott vallásosságuk nem tartoztatta vissza gaztettektől: de a tekintélynek tudata mégis némi mérséklő hatással volt rájuk sok esetben. Lobkovitz azonban nem hajtott a papokra ; szabályt csak saját belátásában, és kényében talált, s az sohasem tiltá el olyan, tettől, melyből magára nézve valami hasznot várt. Kiemelkedvén ilykép a közönséges gondolkodás módból, souverain megvetést érzett mindazok iránt, kik hozzá fel nem értek, s azok közé számitá alig ismerve kivételt, az egész világot. És szelleme sokkal élénkebb, merészebb, nyelve sokkal élesebb volt, semhogy ez érzelmet nagyon takargatta volna. Hires volt csipős, gúnyos észrevételeiről, melyeket a legkomolyabb tárgyakba is belevegyitett. Nem kimélte a hatalmas jezsuitákat, nem ministertársait, nem magát a császárt sem, s e modora, mely őt a külföldi diplomaták szemében hóbortosnak, majd nem bohócznak tűnteté fel, kellemetlenné, sértővé tevék azok irányában, kik, mint a magyar urak ügyes bajos dolgokban, kérelmezőleg voltak kénytelenek hozzá fordulni 1).

Mind e különböző jellemű ember egyetértett a béke

1) V. o. Wolfnak többször emlitett művét, jelesen annak 10. 13. 31. stb. lapjait s egyáltaljában az egész művet, mely részben a raudniczi Lobkovicz-féle levéltárból vett adatokon épül. Molin i. h. 61. Sagredo 117. Zorzi 130. Morosini 148. 1. Puffendorf i. h. 66. l. szól róla.

mellett 1) ámbár fel kellett áldozni Érsekujvárt, mely nem csak Magyarhont, de Morvát, Szileziát, és az örökös tartományokat is védte. A nehézségeken és esélyeken kivül, melyekkel minden hadviselés jár, kivált két ok hatott a császár tanácsosaira. Az egyik a régi elv volt, miért hozni áldozatokat a magyarokért, kik gyülölik a németeket, és ha a töröktől megszabadulnak, azonnal ellenük fognának fordulni? A másik IV. Fülöp spanyol királynak gyengélkedő egészsége volt, kinek halála után a roppant spanyol birodalom két éves fiára volt szállandó, felette kedvező alkalom XIV. Lajosra nézve, felhasználni a bécsi udvar török háboruját, hogy hatalmát az osztrák ház romjain megalapitsa, kivált, midőn seregei már behatottak a császári birodalom szivébe és veszélyes szövetkezést fogtak köthetni a magyarokkal. Hogy e közel bajtól megszabaduljanak, feledék a jövő veszélyt, mely abból származott, hogy Erdély fejedelmi székén a törökök bábja ült, rabszolga, mint a moldvai és havas alföldi hospodárok s nem többé független fejedelem mint Bethlen Gábor és a Rákocziak voltak, kit a porta, mikor neki tetszett, letehetett, mert birta Erdély kulcsát, Nagyváradot 2).

A béke pontjait hivatalos alakban még nem ismerte a világ. Beszélék hogy két titkos pont is van, melyek szerint a török nem fogja segiteni a magyarokat, bár mit is csináljon velük a császár; ő viszont szabadon járhat Horvátországon és Krajnán át pusztitani a Velenczei földre 3). A ma

1) Non vi fú discrepanza alcuna nel consiglio di Sua Mta circa le capitulazioni irja Sagredo i. h. 106. l.

2) Sagredo i. h. 109. 1.

3) Sagredo i. h. 110. 1. hiszi az első pontot, a másodikat nem. Ugy látszik, az első pont a békekötés szövegének 5-ik pontja, mely

gyaroknak azonban elég volt az is, mit szemmel láttak, s a mire a külföldiek is elmondák, hogy a császár nem mint édes, hanem mint mostoha atya bánt a magyarokkal 1). Szendrőtől Pozsonyig nem volt többé kellő végvár, és az egész vidék oda volt dobva martalékúl a töröknek, ki mindjárt a békékötés után már a Morváig kivánt behódolást. »Az udvar « mondák a magyarok »nem is akart

győzni. Nem engedte, hogy a francziák a szent-gotthárdi győzedelmet felhasználják, és a Rábán át a bomló török seregre törjenek. Maga mentette meg a nagyvezér seregét, mely elveszett volna éhen, midőn a Dunáninnenre vonult, ha még egy hétig foly a háború. Ez azonban nem volt a németek czélja. Hisz a császár egyik tanácsosa mondá: Inkább vegye meg a török Bécset, mint sem hogy a magyarok visszanyerjék Budát. Az egész hadviselés csak kicsinált dolog volt, fogyasztani, és tönkre tenni Magyarországnak még meglevő kicsinyke erejét!« ®).

A magyar urak, a kik november végén Bécsbe jöttek, - a nádor, a primás, Nádasdy, Zrinyi és mások - Nádasdy kivételével, ha nem is hangoztatták a tulzók e beszédeit, hason érzelmeket tápláltak. Kivált Zrinyi Péter volt dühös a békére, melyben csak a török cselét látta, hogy a keresztények erejét szétoszlassa, és tavaszszal ujult erővel

szerint a békekötő felek egymás ellenségeit nem támogatják, be nem fogadják. Katona, XXXII. 566. 1.

1) » Recueil historique contenant des divers pieces«, a béke védelmére irt és Kölnben megjelent mű: »Sa majesté traite les Hongrois plutôt en paraistre qu'en père«, 346. 1.

2) L. Frangepan levelét a mainzi választó fejedelemhez 1665-ből Rački 2. h. 1-7. ll.

kezdhesse meg a háborut 1) Lobkovitz irásban igyekezett aggodalmaikat eloszlatni. Közlé a béke pontjait és fejtegeté mily hasznosok azok az országra nézve! Erdély függetlensége megvan mentve. Szabolcsot, Szathmárt visszanyerte az ország. Érsekujvár helyét a Vágmentében uj erősség fogja pótolni. A béke nagy könnyebbségükre fog szolgálni, mert összeroskadtak volna két ellenséges sereg terhe alatt. A felség csak javukat hordá szivén, midőn a békét megkötötte; fogadják el! De az urak kijelenték, hogy a békéhez ők nem szólhatnak. Az a nemzetnek, az összes karok és rendeknek joga, kiktől megbizásuk nincs, és e nélkül, mint magán embereknek, sem joguk, de akaratjuk sincs a békét elfogadni ) s azért e kérdéssel, bár sokat mondhatnának, nem is zaklatják a császárt. Fel kell azonban szólalniok - irák válaszukban - az ország siralmas állapota miatt. Pozsonytól Szendrőig tárva az ország a töröknek. A felvidék mintegy el van szakasztva az ország többi részétől. Az ország nem ország többé, hanem rongya a réginek. A föld népének nem biztos többé gyermeke, nem marhája, nem mehet többé ki nyugodtan a mezőre, nem szőlejébe. Nincs nyelv, mely kellőleg elmondhatná : mit szenvedett a nemzet. Nincs ember Kolozsvártól Csáktornyáig, ki valamit ne vesztett volna. Mindenütt csak nyomor és pusztaság, melyet a német katonák még növelnek.

1) Egli e tutto appassionato nel veder una pace con tanti discapiti, e l'interesse dell'Ungheria in precipitio. Velenczei követjelentés jan. 18. 1665-ik meg jan. 11. 1665. Rački, i. h. 7. és 8. 11.

2) »Nos in eandem nec in personis nostris, nec in nomine Statuum et Ordinum . . . . velle aut posse consentire.« Wesselényi tiltakozásából a pozsonyi káptalan előtt jan. 5. 1665. Országos levéltár.

Spankau ezredes vele történetünkben még találkozni fogunk nyiltan kimondá, hogy ez szándékosan, politikából történik. A katona Bécsből csak papirt kap, de pénzt szükségleteire nem szóval a magyar olyan mint valamely legyőzött nemzet, melyet lenéznek, megvetnek, semmibe sem vesznek (decz. 9. 1664.) 1).

:

Lobkovitz felelt, igéreteket tett, de a magyarok megmaradtak álláspontjuknál és csak arra nézve voltak készek segédkezet nyujtani, s tanácsot adni, mi az ország megvédésére, fenntartására, addig is, mig az országgyülés határozni fog szükséges, s ekkép a következő év elején Wesselényi csatlakozott Souches és gróf Abensberg császári biztosokhoz, kik a Vágmentében alkalmas helyet kerestek egy uj várnak, mely Érsekujvárt pótolja és féken tartsa, de egyuttal ünnepélyesen tiltakozott (jan. 5. 1665.) a pozsonyi káptalan előtt társainak minden oly intézkedései ellen, melyek talán az ország jogaira nézve sérelmesek lennének és a nemzet hozzá szólási jogának praejudikálnának 2). Két ember volt azonban, kik tiltakozással, jogfenntartással be nem érték, hanem kifelé néztek, és szövetségeseket kerestek. Zrinyi Péter és Lippay 3), de mindkettejét már megelőzte egy nő: Zrinyi neje, Frangepán Anna Katalin. Midőn a Velenczében székelő franczia követ, Bonzi

1) »Regnum Hungariae est victa natio, penitus contempta spreta, pro nihilo habita,« másolat az erdélyi fiskális levéltárból, melyre Szilágyi Sándor barátom tett figyelmessé.

2) Wesselényi tiltakozása i. h. Histoire des Troubles de Hongrie I. 55-62. 11.

3) Róla irja a velenczei követ, febr. 1. 1665. »e uno de Signore ungheri, che maggiormente esagera gl'universali discapiti.« Rački, i. h. 1. 10.

Péter, bezièresi püspök, Zrinyi Miklós halála miatt résztvevő levelet irt a családnak Katalin felelt és Bécsben levő férjének tudta nélkül kikérte közbenjárását a franczia udvarnál a magyarok ügyében. Bonzi készséggel igent mondott, de megbizást kért Zrinyitől magától, ki azt nem csak megküldte, 1) hanem maga is, tele lévén a franczia szövetség eszméjével, Schönbornnal, a rajnai szövetséggel, folytatta az ügyet. Bécsben felkereste az ottani franczia követet, Gremonville lovagot, és neki Bonzival való viszonyát elmondván kijelenté, hogy Lippayval és más barátjaival együtt XIV. Lajossal szeretne tárgyalásba bocsátkozni. Gremonvillenél azonban már megelőzte volt őt Lippay, ki bizalmát közvetlenül Schönbornba és a rajnai szövetségbe, és XIV. Lajosba csak közvetve, helyezé és Rómában is keresett támogatást, keserves szavakkal, élénk színekkel rajzolván Barberino bibornoknak Magyarországnak kétségbeejtő helyzetét. 2) A férfi, kihez Lippay és Zrinyi fordultak, teljes néven Brethel Jakab, Gremonville lovag, maltai vitéz, altábornagy, a franczia segélyhaddal jött Ausztriába, és most a békekötés után, mint rendkivüli követ ott maradt. Egyike volt ő a legügyesebb

1) Nádasdy hibásan teszi a Bonzival való érintkezést 1665-re, mert az még 1664-ben kezdődött s Gremonville-nek arról 1665. január 15-ikén már tudomása volt. V. össze egyébiránt az alkura nézve Zrinyinek egy később Bonzihoz intezett levelét a titk. lev. Bonzi személyére nézve pedig Allg. Historisches Lexicon I. 594. 1.

2) Nádasdy II. vallomásában, a titk. levélt. emliti a Barberinonak irt levelet, melyet neki 1667-ben Frangepán mutatott, mintha Barberino irta volna, de ő azonnal ráismert Lippay styljére, és titkárának irására, a levél tartalma hasonlitván Nádasdy később emlitendő oratiójának.

Wesselényi Ferencz nádor.

diplomatáknak, kiket Mazarin iskolája nevelt, és beható éles észszel azonnal tájékozni tudta magát a rá nézve különben oly idegen viszonyokban. Ő átlátta, hogy a magyarok rokonszenve alkalmilag nagy hasznára válhat királyának, de hogy most, midőn a császár serege még együtt van, felkelés nem vezetne czélhoz, és legfeljebb XIV. Lajost compromittálhatná. Már ismerte a nemzeti szalmatüzet, a magyar urak közt való agyarkodást, irigységet, és árulkodást, mely mindig kész volt, csak hogy az ellenfélnek nyakát szegje, minden titkos dolgot felfedezni a bécsi udvarnak, s ha valami figyelmét elkerülte volna, azt kipótolta Lippay, ki óva inté, ne bizzék senkiben sem a magyarok közül, ne adjon semmiféle irásbeli nyilatkozatot, hanem halasszon mindent akkorra, midőn majd élőszóval fog velük értekezhetni. Minthogy Bonzi, alig hogy Zrinyi megbizását vette, Velenczéből Lengyelországba ment követül, a magyar ügy egészen az ő kezében pontosult össze, s ő egyelőre arra szoritkozott nem utasitani vissza a magyarokat, hanem megtartani rokonszenvüket a franczia iránt, a mellett pedig megakadályoztatni minden meggondolatlan lépést, mely a franczia kormányt talán időnek előtte egy becses szövetségestől megfoszthatta volna. Ehhez képest csak általános kifejezésekben igért támogatást, és csillapitá a tüzeskedő Zrinyit, kiről Lippay mondá neki, hogy gyakran eljár a szája »még nincs itt a tettek ideje, a császár vigyáztat minden lépésre; bár mit tenne, akadna árúlója, és csak hitelét vesztené az udvarnál, és sok alkalmat szalasztana el, használni a közös ügynek. Most csak szinleljen hüséget az udvar iránt, hogy megnyerje a báni méltóságot, mi a fődolog; ne féljen, hogy a magyarok meg fognak nyugodni a békében; lesz a töröknek gondja, hogy az ne

történjék, s dulásaik folytán nem fogyni, de növekedni fog az elégületlenek pártja«; okoskodás, mely Zrinyit is meggyőzte, ugy hogy szót fogadni igért a francziának. 1)

Időközben Leopold nem is sejtvén, hogy Zrinyi miben töri fejét, őt jan. 24. 1665. kinevezte horvát bánnak. A kinevezési okmány őt Selimir, Crescimir, Zvonimir régi horvát hősökkel tette párhuzamba. Emlité őseinek, bátyjának, saját magának harczi érdemeit, vitézségét, melylyel 1663-ban Styriát, Krajnát és Karinthiát a végpusztulástól megmentette, a károlyvárosi végekben 800 fegyveressel tulnyomó török erőt megvert, és a Zrinyi nevet a kereszténység pajzsává, a törökök rémévé tevé. 2) »Portia is mindenkép hizelgett neki, és mondá, hogy rá bizzák a végeket, mert tudják hogy a béke nem lesz tartós. »Nem tudom mondá Zrinyi Sagredó velenczei követnek akart-e azzal csak engem vigasztalni, de annyi bizonyos, hogy a magyarok ily béke mellett meg nem maradhatnak.« 3)

nem

A kitüntetés nem tette őt vakká a nemzet sérelmei iránt, nem békité ki az udvarral. Boszankodott, hogy oly sokáig kellett, távol a végektől Bécsben időzni, és január végén azon szándékkal ment haza, hogy valami jó csapást ejt a törökön, mire talán a háború ujra ki fog törni.

1) Gremonville jan. 15. 29. 1665. Jelentés. Sagredo velenczei követ irja, hogy ő csak éjjel találkozott Zrinyivel, nehogy compromittálja magát. Sagredo 1. h. 118. l.

2) A Liber regiusban illető kelte alatt, most a felség személye rüli ministeriumban.

3) » Non so, disse il conte, se egli l'abbia detto per consolarmi mentre, sotto l'ardue conditioni della pace stabilita, non ponno 1' Ungheri mantenersi.« Vel. követ jol., febr. 1. 1665. Rački i. h. 10.

hisz maga Portia mondá neki a kérdésre »mit csináljon, ha a török a Muraközben is beakar hódoltatni?«: álljon ellent, s e tervet közlé Gremonvilleval is, ki azt teljesen helyeslé. Alig hogy haza jött, már zaj is támadt a határokon, és megdöbbenté a bécsi udvart. Hire járt s talán nem ok nélkül, hogy a bosniai törökök, a mult háboru. óta még náluk tanyázó más török hadakkal, ágyukkal készülnek kiostromolni egy kis végbeli erődöt, melyet Zrinyi Péter a mult háborúban épitett (martiusban.). Zrinyi Károlyvárosban vette a hirt, és azonnal felparancsolta Slavoniát, mozgásba hozta Krajnát, mert, mondá, meg kell mutatni a töröknek, hogy nem félnek és készen várják, mi egészen szokatlan eljárás volt a császáriaknál. A törökök meg is ijedtek, fel is hagytak tervükkel de Bécsben ujrabizalmatlanokká kezdtek lenni Zrinyi iránt, s az egészben csak fogását látták valami módon megszeghetni a vasvári békekötést. 1)

:

Ez alatt azonban az ország helyzete nem javult. Németországból, Francziaországból, Olaszhonból, semmi vigasztaló hir sem érkezett. A magyarok pedig magukra hagyatva nem tudtak tenni semmit. Még vezérük sem volt, ki a dolgot megindithatta volna. Most látszott csak, mily veszteség volt Zrinyi Miklósnak hirtelen halála, midőn nem volt senki, ki a mozgalomnak irányt adhatott volna, kinek jellemében, eszében, erélyében mindannyian megbiztak volna, tudván, hogy a minek élére ő áll, az nem fog önző czélok elérésére, személyes ellenségek megrontására felhasználtatni. Zrinyi Péter csak a kard embere volt. Lippay nem.

1) Velenczi követjelentések febr. 1. és 8. martius 22. 29. Rački i. h. 10. és k. k. 11.

bizott eszében, tehetségében. Wesselényivel feszült viszonyban volt még azóta, hogy őt a nádori székre segitette, mert vele parancsolhatni vélt, de reményében csalódott. 1) Nem tudott tehát mit tenni. Visszavonult és elnémult. De Zrinyi Péter nem hagyta a franczia szövetséget. Gremonville kitérő válaszai nem vették el kedvét és reményét. Juniusban felküldé nejét Bécsbe, és sürgette a franczia király segitségét. Ő alig várja XIV. Lajos parancsait, hogy azokat vakon végrehajtsa, hűségének zálogául 13 éves szép fiát, Jánost kezesül ajánlván, kit tanulás ürügye alatt kiküld Párisba, csak a király adjon neki irásbeli biztositást, hogy oltalmazni fogja a magyarokat. De ép azt nem adhatta Gremonville, és ujra kitérőleg felelt, várakozásra intvén Zrinyit, nagy ovatosságra Zrinyinét, mi az okos aszonynál szinte szükségtelen volt, mert nagyon jól tudta, hogy családjának boldogságát teszi e merész játékban koczkára. Hogy azonban Zrinyi kedvét ne veszitse, Gremonville számára 4000 tallér évdijt eszközölt ki a franczia királytól, meggyőzödvén már az eddigiekből is, hogy Zrinyi igaz hive a franczia szövetségnek. ) Gremonville nem csalódott, midőn megjósolta, hogy az izgatottság az országban növekedni fog. A magyarok aggodalmai beteljesültek, és a béke nem vetett véget szenvedéseiknek. A törökök, ugy mint az előtt

1) Molin 1661-ben ellenségeknek mondja őket i. h. 79. Gremonville jan. 29. 1665. Jelentés. Sagredo i. h. 111. 1.

2) Jelentés, jelesen Gremonville jul. 3. 1665. levele. Mignet Documents inedits pour servir a l'histoire de France III. 383. l. »pensionné du roi«-nak nevezi Zrinyit. János fia, mellék nevén Antal, az, ki némely iróinknál, nem tudom mi alapon Boldizsár néven szerepel, holott kortársai mind csak Jánosnak nevezik, s maga is csak János Antalnak irja magát.

kisebb nagyobb csapatokban, tizen, huszan, ötvenen, százan, kétszázan, sőt néha ezeren, két ezren szabadon jártak, keltek az országban, melyen már ott, hol legszélesebb volt, két nap, a legtöbb helyen azonban már egy nap alatt is egy fürge lovas csapat keresztül száguldhatott. 1) Falu behódolás, marha elhajtás, emberrablás, napi-renden volt. Az elrabolt gyermekekből sokszor törökök lettek, ostorai régi hazájuknak; az öregebbek váltság dijából erszényét tömte az ellenség, mig a kinem váltott, haszonvehetetlen rabokat kardra hányta. A ki Budára jött a vár elött keresztény fejeket látott heverni, s a temetetlen holttesteket kóbor kutyák falták fel. 2) S mindezt a török nem is tartá béketörésnek, hanem rendes dolognak, mert ágyukkal és 5000 főnél nagyobb csapatokkal nem történt támadás 3) Főurak, kik fegyveresekkel, nagy számu cselédséggel rendelkeztek, megtagadhatták az adózást, szembe szállhat-tak a rablókkal, kik jószágukra törtek, s ha azért gabonájukat felgyujtották: ott volt Egerben, Váczott, Hatvanon a török majorsága, melyet viszonzásul meg ők perzseltek fel, és ha a török jobbágyaiknak orrát, fülét, ajkát levágta, ők embereikkel hason boszút vehettek, a velük találkozó török »ebeken« ;1) de a szegény parasztnak, a nyilt falukon lakó kis nemességnek vagy el kellett futni, vagy bekellett hódolni, vagy folytonos veszélyben és remegésben élni, ki

1) Korneli Fragmenta 370. 1. Nádasdy Oratioja a 4 rendhez magyarúl és német forditásban a titkos levéltárban.

2) Nádasdy i. h. Pestmegyei inquisitio 1668. julius 29-dikén

Kancz. lev.

3) Korneli i. h.

4) V. ö. Forgách Ádám levelét Wesselényi Ferenczhez, Rajka, jun. 10. 1665. Tört. Tár. X. kötetében.

vált a Vágmentében, mert a régi végházak az ellenség kezében maradtak, az ujak pedig, jelesen a békében kikötött Leopoldujvár1) még fel nem épült s alapkövét csak 1665. sept. 20. tette le Wesselényi a kanczellár és Souches tábornok jelenlétében. 2) A magyaroknak egyedüli fegyverei a panaszok voltak, melyek Bécsben halomra nőttek, de sikertelenül, mert az udvar ugyan jelentéseket tett Budára, Konstantinápolyba, de ott azokra senki sem hederitett. Leslienek fényes követsége, mely 1665-ben a portára ment, hogy a béke részleteire nézve kedvezményeket nyerjen, a foglyok visszaadását sem tudta kieszközölni, és igy a felvidéknek egyik nevesebb embere, szalai Báró Barkóczy Zsigmond, a megyéknek feliratai, az udvarnak igéretei daczára örökös rabságban Törökországban maradt. 3) Máskép volt a dolog, ha a magyarok követtek el valami becsapást, mert akkor az udvar erélyes is tudott lenni, és a töröknek nem volt szabad kárt vallani. »Ha tiz darab marhát hajtott el magyar, nagyobb volt a lárma, mint sem ha a török tiz mérfölddel kijebb terjesztette volna a hodoltságot« *) Bécsből megtilták a behódolást, megtilták a valamire való védelmet, de ha a magyarok a bajok orvoslását sürgették rendesen választ sem kaptak, vagy a válaszban nem volt kö

szönet.

Az udvar megigérte volt a magyar uraknak Bécsben, hogy a német hadakat kihivja az országból, és

1) Igy olvasom a nevet egy egykoru magyar levélben a kancz. le v.

2) Wagner, Vita Leopoldi I. I. 187. 1.

3) Podhraczky gyüjteménye Akad. levélt.

4) Nádasdy szavai az Oratióban, melyek jellemzik az akkori hangulatot.

helyettük kellő számú magyarokat fogad és tart a hazafiak védelmére: de szavát megnem állotta. A meglevő magyar katonaságot sem fizette, ujakat nem fogadott. A magyar végbeli katona, folytonos érintkezésben és harczban vad ellenségével, maga is jobbára gyilkos, tolvaj, rabló útonálló volt, terhe és csapása a szegény parasztnak, kit védelmeznie kellett volna. Kapitányai nem tudták, vagy nem akarták féken tartani, mert kellő zsold és ellátás nélkül majdnem kénytelen volt rabolni, mig ama nagy számu kóbor népség, melyet szabad legény, »hajdu«, »talpas« néven ismert és rettegett a nép, a béke folytán kenyerét vesztve, foglalkozás nélkül, minden ur, minden vezérlet nélkül egészen kénye kedve szerint garázdálkodott keresztényen és törökön. A helyett, hogy az udvar e kóborlókból egészitette volna ki a végek őrségeit, és pontosan fizetve a magyar katonaságot a lakosok védelméről gondoskodott és a rablók számát apasztotta volna a tiszai részeken volt németeket az országban hagyta, sőt még azokat is, kik Erdélyből Székelyhidról jöttek Kaiserstein tábornok alatt Szathmár, Kálló, Ónodvárakba helyezé. 1) Szintugy Lévára és Nyitrába is német örséget rakott, ezen vidéknek német parancsnoka Souches tábornok alatt. E tetteivel az udvar csak következetes marad régi politikájához: Magyarhon váraiba, ha lehet, jó módjával, német hadakat csempészni, melyekre támoszkodhassék a magyarok ellen, azon jogok érvényesítésében, melyek a királyt, mint olyat, a bécsi udvar fogalma szerint megillették, melyeket azonban a ma

:

1) Nádasdy i. h. Wesselényi levelei Nográdhoz nov. 14. 1664. mart. 23. april. 13. 1665. Tört. Tár. X. kötet 1. Histoire des Troubles i. h. 62. 1. Wagner i. h. 181. 1.

gyarok büszke rakonczátlanságukban tőle megtagadtak. Jelen esetben még hozzájárult a körülmény, hogy az udvar a maga költségén ujonnan megerősitett vagy megerősitendő végeket nem akarta kezéből kibocsátani, s továbbá félt, hogy a magyarok, ha nincs, ki őket fékezze, becsapásaikkal a török földre ujra fellobbantják a háború tüzét, ujra felidézik mind azon bajokat, melyekből Ausztria a vasvári béke által oly »szerencsésen« kimenekült. 1)

A magyarok nagyon jól ismerték az udvar szándékát, s azért mindig, még a legnagyobb szükségben is bizalmatlanul, és gyülölettel láttak német katonákat váraikban; s a német katonák, a maguk részéről mit sem tettek, hogy a nemzet ellenszenvét eloszlassák. Ellenkezőleg ugy viselték magukat, hogy ha tárt karokkal fogadják is, a legrövidebb idő alatt meg kellet volna gyülölni őket. Az osztrák sereg toborzott zsoldosokból állott. Voltak soraiban katonafiak, kik gyersmekségük óta ezredükkel jártak, a vad harczi életben növekedtek fel, és nem ismertek más tekintélyt mint a hadi czikkelyeket; voltak, kiket kalandos szellem, szükség, munkakerülés, vagy a polgári életnek sokféle nehézségei vittek a zászlók alá és sok szemét-nép a katonaságnál, a háboruban ama féktelenséget kereste, melyet a polgári körben nem élvezhetett. És e katonaságot rosszúl fizették. A császárnak hat millio forintnyi jövedelmét 2) jobbára az udvartartás emésztvén fel a seregre nézve még Wallenstein elve járta, hogy az ellenséges föld tartsa a katonát. Mihelyt tehát az osztrák katona idegen földre lépett, vége hossza nem volt a zsarolásnak, s

1) Histoire des Troubles 62. és kk. 11.

2) Sagredo i. h. 115. l.

igy történt, hogy ha az osztrák sereg valamely országnak, mint 1658-ban Lengyelország és Dániának segitségére jött, a lakosságot a legrövidebb idő alatt ellenségévé tevé. Béke idején a sereg, a mennyit épen megtartottak, az örökös tartományokban állomásozott s természetbeli ellátásban részesült. A pénz hiánya nem volt oly érezhető, s a fegyelem ellen sem lehetett kifogás. Magyarországon megváltozott a dolog, mert itt mindent készpénzzel kellett volna a katonának fizetni. A pénzt az örökös tartományoknak kellett volna adni, aequivalensül az elmaradó eltartásért : de ezen adó nem igen folyt be, vagy elveszett a kamarai tisztek kezében. A katona tehát kellő pénz nélkül, élelem nélkül a földnépén volt kénytelen megvenni azt, a mire szüksége volt, s a legtöbb esetben nem is elégedett meg a szükségessel. A török által fosztogatott Magyarország nem volt gazdag s a magyar földes urak és parasztok nem látták át, miért kelljen nekik tartani a német katonát, kit nem hivtak, ki szabadságuknak elnyomására jött, »mig a király az ország aranyát, ezüstjét, a bányákból kiviteté, és jövedelmét színházra, mulatságokra, hivalkodó fényüzésre költé ?« 1) Megtagadtak minden élelmezést. A német katonaság erőszakkal felelt. A tisztek nem birták, nem is akarták fenntartani a fegyelmet. Hallatlan rozslelküséget láttak abban, hogy a magyarok a segélyükre jött hadakat éhen hagynák elveszni, és biztosak voltak a mindennapi tapasztalás folytán, hogy elnézésükért Bécsből nem lesz bántodásuk. A katonák, mintha csak ellenséges földön volnának, házakat, pajtákat törtek fel, s a nemesi curiát ép oly kevéssé kimélék, mint, nem kimélték a templomot, a paplakot és az iskolát. Bántalmazták, megverték, kinozták a férfiakat; erőszakot tettek 1) Nádasdy Oratioja i. h.

a nőkön, s a mit elvihettek, elvittek. A földnépe vagy elfutott, elbujt, vagy fegyvert fogott, és úton útfélen, nyilván, vagy lesből, megtámatta, agyonverte a rablókat. Ily jelenetek napi renden voltak 1660 óta, midőn Souches és Montecuccoli hadai Magyarhonban jártak, és csak növelék a gyülöletet a magyarok és németek közt. A német katona örömestebb ment tengeren tulra, Kandiába a török ellen, mint Magyarországba, és most a béke után is, midőn már nem járt nagy csapatokban, keresztül, kasul az országon, hanem várakba szorult, talált elég alkalmat boszuját hűteni a magyarokon, és erőszakkal szerezni meg azt, mire szüksége vagy kivánsága volt. Vezérei a legtöbb esetben még előre mentek a példával és bizonyos kedvteléssel nézték a magyarok sanyargatását. »Meg kell törni a hetyke népet« volt a közönséges phrazis a német urak szájában, Bécsben az udvarnál ugy mint a tokaji vagy szathmári palánkon: »le kell szedni aranyos forgóikat, ólomgombokat kell aggatni reájuk az arany és ezüst gombok helyett, s a sárga csizmát csehországi saruval kell felcserélni 1)« s a magyarok haragja, keserűsége annál nagyobb volt, minél kevesebbet tartottak a garázda had vitézségéről, mely, a mint mondák, 1663-ban Landzsér alatt tiz tatár elől megszaladt és a szentgotthárdi diadalt is csak francziáknak köszönhette. 2)

1) A katonai viszonyokra nézve 1. Nani 14, 15. 1. Sagredo 115. 1. Zorzi 125–126. l. i. h. Nádasdy Oratiója i. h. Korneli 370 és k. k. u. Vitnyédy levelei i. h. XV. 198. l. XVI. 238. és kk. ll. Frangepan levele Schönbornhoz Rački i. h. 6. 1. A németekk ihágásairól egyébb iránt telvék az országgyülési és megyei feliratok, melyek részben Orteliusban, a Hist : des Tronbetes Hongrieban is olvashatók.

2) A francziáknak tulajdonitják a szentgotthardi diadalt : Sagredo i. h. Antler és Nádasdy Oratiojában.

A török duláson és a német katonaságon kivül, mely egyaránt sujtá az ország minden lakóját, a protestáns hazafiakat még különféle vallási sérelmek is bánták. Ők még mindig a nemzetnek több mint fele részét képezték 1), ámbár a katholicismus napról napra tért nyert rovásukra. Ugyan az időben, melyben a protestantismus először ragadott fegyvert, és vivta ki magának az országos elismerést, kezdődött a katholikus reactio. A főurak, kik hatalmas támaszai voltak a reformatiónak, egymásután visszapártoltak a régi egyházhoz, ugy hogy 1655-ben már csak 4 tisztán protestáns mágnás család volt az országban. 2)

A földesurak nem mulaszták el, mint Nádasdynál láttuk, jobbágyaik között is terjeszteni új meggyőződésüket és munkájukban buzgó segélőik voltak a jezsuiták. E szerzet, melynek kitiltását az országból több mint félszázad óta folyvást sürgette a protestantismus, csak 1662-től 1665-ig több mint 10,000 lelket téritett vissza a katholika egyház kebelébe. 3)

E téritésekben gyakran nem csak a rábeszélés és meggyőződés, hanem más, épen nem apostoli fegyverek is szerepeltek, s a katholikus földesurak erőszakkal is éltek csak hogy jószágaikat mielébb megtisztitsák az eretnekség mételyétől. Elvük volt az Európa szerte divó : cuius regio, eius religio, és eljárásukat a törvények némely kétesebb

1) Puffendorf svéd követ 1674-iki jelentése szerint, az volt a vélemény, hogy a protestansok a lakosság 3/3 részét képezik. Puffendorf i. h. 49. 1.

2) Wesselényi egy levele 1655. april 21-ről Hevenessy kéziratai közt. XXXIV. kötet, 251. J.

3) A jezsuiták kimutatása az általúk eszközlött megtéritésekről 16621674-ig Hevenessynél, i. h.

magyarázatú helyeivel támogathatták. A protestánsok elkeseredéssel látták a »babyloni kurvának,« mint papjaik a katholika egyházat nevezék, gyarapodását. Elkeseredésük növekedett, midőn látták, hogy a linczi békekötés által nyert védelmi eszközöket, a templomok, iskolák elfoglalóira kiszabott büntetéseket nem érvényesithetik, mert az ország legfőbb birái is vagy maguk üldözők voltak, vagy, mint a nádor, az üldözők iránt legalább rokonszenvet éreztek.

Nem volt országgyülés, melyen panaszaikat fel ne hozták volna, de a katholikusok és az udvar mindig eltudták odázni azokat; 1662-ben azonban kifogytak a türelemből. A török háború a küszöbön volt. A hovédelemről kellett volna gondoskodni; de ők semmi kérdésbe sem akartak bocsátkozni, mig vallási sérelmeik orvosolva nem lesznek. Hiában kért, könyörgött Wesselényi, hiában beszéltek nekik az ország megmaradásáról. Nekik a vallási kérdés fontosabb volt az ország védelménél, a lelki szabadság drágább a testi szabadságnál. 1) Hatszori kérelmezésnek és resolutionak elvégre is az lett vége, hogy a protestáns rendek, vagy az evangelikus status mint magukat nevezték, ott hagyták Pozsonyt, és protestáltak az országgyülésen alkotott törvényczikkek ellen, melyek az ország védelmére

1) Hogy mennyivel nagyobbra becsülték a prostentánsok a vallás dolgát a politikai kérdéseknél, kitünik minden nyilatkozatukból. V. ö. például Gömörmegye feliratát a nádorhoz 1662. Sept. 30ról, nem 1667. mint a kiadó Sárospataki füzetek 1860. 946. l. hibásan olvasta, mert Wesselényi akkor már halva volt, melyben elmondván a török és német dulást, azt vetik utána : »mind ezeknél mégis majdnem jobban és fájdalmasabban sért«, hogy az esztergami érsek dézsmát szedett.

nézve fontosabbak és üdvösebbek voltak, mint bármely más decretum egy félszázad óta. 1)

A protestantismus főerejét a 13 felvidéki vármegyében: Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocha, Abauj, Borsod, Torna, Gömör, Heves, Szabolcs, Szathmárban, és e megyék területén levő Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Kisszeben, Szathmár és Némethi szabad királyi városokban birta, melyeknek lakossága túlnyomólag protestans volt. Az ország e része a török dulás idejében majdnem mint Slavonia külön kerületté alakult, melynek külön főkapitányai voltak, és védelméről, házi ügyeiről külön kerületi gyüléseken gondoskodott. A főurak ugyan itt is már majd nem mind, mint a Homonnayak, Perényiek, Csákyak katholikusokká lettek, de az által csak befolyásuk nem pedig a protestantismus hatalma csökkent, mert a felvidéken a köznemesség volt a hangadó, és oppositiójában merészebb, mint az országnak bármely más része, minek többféle oka volt. ) A felvidék legtávolabb esett Bécstől legközelebb esett Erdélyhez. Az elnyomó messze a segély közel volt. Fekvésénél fogva kevesebbet dulta a török mint az ország többi részeit. Heves és Külső-Szolnok

1) Fabó »Az 1662-iki országyülés« : az országgyülés érde meit a honvédelem körül méltánylattal emliti Salamon, a török hódoltságról irt szép művében.

2) »Tudvalevőleg a felvidéken az eretnekek tulnyomó többségben vannak a katholikusok felett« mondja Szenthe Bálint vallomásában (Prim. levéltár) »Das meiste Ungarland und sonderlich die Hauptstadt sind der evangelischen Religion, von Kaschau aber bis Siebenbürgen ist meistens calvinisch, der wenigste Theil ist Katholisch« Simplicissimus ungarisch-Dacianischer, ki 1660 körül irt, az 1854-iki kiadás 76. 1.

ugyan egészen, Borsod majdnem egészen, Szabolcs, Szathmár, Gömör nagy részben a töröknek hódoltak. Abaujban már Kassa alatt harmad mérföldre kezdődött a török birtok, és Zemplénnek déli csucsa adót fizetett a töröknek ki többször megfordult a Hegyalján:1) de feljebb már csak ritkán mutatkozott, s a kárpátalji megyék majdnem teljesen mentek maradtak minden pusztitástól. A felvidéken nem is uralkodott az a gyülölet a török ellen, melyet teszem a Dunamelléken, a Zrinyieknél találunk. Sokat tett erre Erdély példája is, melyhez a felvidéki megyék közül időnként hol több, hol kevesebb tartozott volt, és mely a török oltalom alatt, legalább II. Rákóczy György koráig nyugalmat, testi és lelki szabadságot élvezett, mig a német mind a kettőt fenyegette. Gyakran lehetett hallani »Inkább Allah, mint Wer da« s 1663-ban Apaffynak érsekujvári proclamatiója nem találkozott azon utálattal, mint a minővel azt Wesselényi fogadta, sőt Zemplén a 13 vármegye eperjesi gyülésén behódolást indítványozott, annélkül, hogy arra valami különös indignatio támadott volna. 2)

A német és a király által támogatott katholicismus volt e majd nem puritán szellemü nemességnek a főellenség, melynek minden mozdulatát vizsga bizalmatlansággal kisérte. A büszke merész nemzeti jellem, mely mindig na

2) V. ö Eszterházy Bethlennek. Tört. Tár. X. 30. 1. Ung. Dacianischer Simplicissimus i. h. 121. l.

2) Sárossy Sebestyén, Szentmiklósy György, Keczer András, Görgei Miklós vallomásai a kam. lev. Zemplént e gyűlésen : Bocskay a főispán, Kazinczy Péter és Bornemissza Mihály képviseltek, kikkel mind még találkozni fogunk. Vitnyedy Keczer Andrásnak jan. 1. 1664. i. h. XVI. 134. és kk. ll.

gyon hajlandó az ellenzékeskedésre itt az elkeseritett hitbuzgalommal találkozott, és főleg a reformatusok közt oly hangulatot szült, mely mindig kész volt, ha alkalom és idő kinálkozott, a végletekhez folyamodni. Hiában mondák nekik, mint 1662-ben Pozsonyban : Nincs többé Bocskay István, Bethlen Gábor, öreg Rákóczy György! Ők nem azokban biztak, »kiknek lehelletük az orrukban van, hanem abban ki az egekben és mindenütt most is jelen van; ki a sziveket és veséket vizsgálja, és igazán megitéli az emberek cselekedeteit, kinek most is meg van azon mindenható ereje, hogy a cséplés mellől Gedeonokat, a juhok mellől Dávidokat állithat elő az ő tiszteletének előmozditására, Izraelnek szabaditására.« 1)

A felvidéknek összes protestánsait 1661. de főkép 1664 óta lázas ingerültségben tartá az ellenreformatió, melyet II. Rákóczy Györgynek özvegye, Báthory Zsófia, nemzetségének egész erélyével foganatba vett. A fejedelemasszony eredetileg katholikus szüléknek, Somlyai Báthory Andrásnak és Zakrewska Anna főrangú lengyel hölgynek gyermeke volt. Még serdülő leány korában 1640. jegyesévé lőn a 20 éves II Rákóczy Györgynek, ki akkor még csak, atyja életében, választott erdélyi fejedelem volt. Azt öreg Rákóczy Györgynek és szigoru protestáns nejének, Lorántfy Zsuzsánnának nem tetszett a menyasszony »pápistasága,« de vigasztalta őket a remény, hogy még gyermek lévén, »az istenes tanitások és ige hallgatásak által ki fog épülni belőle.«2)

1) E választ Pozsonyban adták 1662-ben. Szalárdy Siralmas krónika, 639. 1. V. ö. Wagner, i. h. 185. 1. ki már a lutheranusok és kálvinisták közti különbséget kiemeli.

2) Szalárdy i. l. 139. l.

És csak ugyan esküvője után (1643. febr. 3.) előfogták a gyermekmenyecskét az ipa, napa, sőt unszolásukra az e tekintetben közönyösebb férj is, kit nagyon szeretett, és »sok szép tanitások, predikálásokkal« sikerült kivinniök, hogy Zsófia pénteken, szombaton, a nagy böjtben, a hust megette, és áldozáskor az oltári szentségben Lorántfy Zsuzsánnával a kalvinista ritus szerint részesült. Külsőleg tehát szerettei kedvéért hitet cserélt, de szivében mindig katholika maradt. 1) Tizenhét esztendőnél tovább erőszakot tett meggyőződésén, de midőn 1660-ban meghalt Lorántfy Zsuzsánna, és kevéssel utóbb, karja közt, sebeiben szeretett férje II. Rákóczy György, ki már végző szerencsétlenségében sokat engedett protestáns rigorismusából, 2) nyilván kijelenté ragaszkodását régi hitéhez, és a gyászévnek eltelte után 16 éves fiával, a már 7 éves korában erdélyi fejedelemmé választott Ferenczczel együtt visszatért a római egyház kebelébe (1661 végén) 3), udvarába jezsuitákat hivott, fiának neveltetését kezükbe tette le, és nagy erélylyel hozzá fogott lerontásához mindannak, mit a Rákóczyak roppant birtokaikon a protestantismus érdekében a protestantismus terjesztésére tettek. A még elég fiatal és

1) Szalárdy i. h. 140 1. Szilágyi » A két Rákóczy György családi levelezésében« nehány érdekes adat van e megtérési historiára 101106. 11.

2) V. ö. Szalay Magyarország története V. 37. 1. jegyzet.

3) A kanczellaria már 1660. aug. 15. irt Wesselényinek, hogy Rákóczynét, ki előtte késznek nyilatkozott ismét katholikussá lenni, minden áron nyerje meg a római hitnek. Kanczel. le v. A kam. levéltárban pedig meg van Leopoldnak levele, melyben 1661. nov. 13. szerencsét kiván megtéréséhez.

Wesselényi Ferencz nádor.

5

szép özvegy lemondott minden világi örömről, és apáczához hasonlitott inkább mint fejedelem asszonyhoz. 1) Fukar volt maga iránt, de bőkezüsége hatást nem ismert, ha egyházakra, papokra, a katholika hit terjesztésére kellett költeni. Magának és gyámleányának Rákóczy Erzsébetnek - a rokon Rákóczy László leányának jószágain felhasználta a kérés, buzditás, igéret, példa, fenyegetés minden eszközét, hogy proselytákat szerezzen a katholika vallásnak. Komának ment az anabaptista parasztokhoz, ha gyermekeiket megkereszteltették, és keresztgyermekeit gazdagon megajándékozta. Ha szegény ember megtért, biztos lehetett, hogy gazdaságában vagy udvarában rangjának megfelelő biztos állást fog kapni, mig a makacsok vagy állhatatosak ellenében a legkülönfélébb zaklató eszközökhez nyult. Elkergette a praedikatorokat, vagy megvonta jövedelmeiket. Háborgatta a protestáns isteni tiszteletet ; kényszerité a népet, hogy a katholikus ünnepeket megülje; templomokat, iskolákat foglalt el, és a mi leginkább elkeserité a protestánsokat, megvonta a pataki collegiumtól a helvéthitüek e főtanodájától, Lorántfy Zsuzsánna kedves iskolájától, a protestans papok és iskoláktól azon segélyezést, melyet a Rákóczyaknak és Lorántfy Zsuzsánnának végrendelete szerint nyujtania kellett volna. Zsófia az 1647. 11. t. czikkre hivatkozott, mely szerint a katholikusok nem tartoznak a protestans, a protestansok nem a katholikus ple

1) Quinque lustra Lippaiana 83. 1. Özvegységre jutván legfeljebb 33-34 éves lehetett, és hogy szép volt, nemcsak fenmaradt bár meglett kori képének nemes vonásaiból, de Szalárdiból is tudjuk, ki őt » Báthory András szép hajadon árvaleányának nevezi« i.

h. 138. 1.

bánosokat fizetni; a protestansok ellenben tettében a templomok, iskolák és azok jövedelmeinek erőszakos elfoglalását látták, melynek büntetése az 1647. 14. t. czikk szerint mindannyiszor 600 frt volt, melyet a megye rótt a háborgatóra, miután a tényt magát egy a hiteles bizonyságból, és mindkét vallású személyekből álló bizottság, az alispánnak elnöklete alatt constátálta, s mely itélet ellen csak birtokon kivül volt felebbezésnek helye. Zemplénmegye már 1664-ben elmarasztalta Zsófiát a büntetésben és példáját más vármegyék is követték: de a végrehajtásnál a fejedelemasszony ellentállt, s a karhatalom alkalmazását az udvar mandatum inhibitoriummal megakasztá, mig a bonyolodott kérdés jobban tisztázva nem lesz, és a protestansok pontosan ki nem mutatják, hogy az elvont jövedelmekből melyek valóságos parochialis jövedelmek? melyek csak a Rákócziak által elvállalt személyes szolgáltatások, és melyek vegyes természetüek? Mindkét fél egyre járta az udvart, a nádort, s a protestánsok betölték lármájukkal az országot, hogy a törvényeket nem tartják tiszteletben azok, kik épen végrehajtásukra vannak hivatva. E kérdés háttérbe szoritott a Tiszaháton minden mást, és nagyon csekély volt azon protestánsok száma, kik frivol szemekkel tekintvén a dolgot, nem értették, mit hevül ugy az ország a mellett, hogy a praedicatorok nejei diszesebben öltözködhessenek; mert a kérdésben forgó jövedelem ugy is csakis arra fogna fordittatni. De minden zaj, minden fenyegetés hajthatatlannak találta Zsófiát. Állhatatosságát vagy makacsságát a protestansok az őrültség vagy buskomorság bizonyos nemének, melybe férjének halála dönté, a jezsuiták ellenben legalább némileg, példálózva, Szűz Máriának

tulajdoniták, ki neki megjelent, s őt minden támadás ellen oltalmáról biztosítá 1).

Az országban volt tehát gyúanyag elég ; nem hiányzottak emberek sem, kik az izgatottságot növelni, és politikai czélokra, változásokra kizsákmányolni törekedtek. Voltak, a kik a töröknek akartak meghódolni, hogy megszabaduljanak türhetetlen sanyargatásaitól, mig mások a keresztény világtól vártak segedelmet; mint Zrinyi Péter a francziában biztak, és azt hitték, hogy Francziaországnak sikerülni fog a lengyel trónra franczia herczeget ültetni, és akkor Lengyelország is Magyarország szövetségesévé fog lenni. E párthoz hajlott Dunántúl Muzsai Vitnyédy István, hires lutheranus főember és prokátor, és Dunán innen Borfői Bory Mihály, Wesselényi nádornak legmeghittebb, legbizalmasabb embere 2).

Vitnyédy 1612-ben született. Atyja a Nádasdyak tiszttartója volt Sárváron, és csak 1613-ban nyert nemességet. Pályáját, szerény származásához képest városi szolgálattal kezdé Sopronban, és 1640-ben egy ottani polgár leányt vévén nőül városi főjegyzővé, majd az 1646-ikid

1) »Mirum, quot ab anno 1664. quamqui atroces auditae sunt, hac causa quiritationes, quanta inquies in utraque Tibisci ripa exstitet,« mondja a jezsuita Korneli, i. h. 497 és k. k. Lünig Epist. Procerum II. 120. és k, k. u. A megyéknek különféle feliratai, jelesen az eperjesi gyűlésből 1669-ben keltek N. Muz. kéz. fol. lat. 1787. a Rákóczy Ferencz és a protestansok közt 1669. april 25. kötöttt egyezségből is következtethetni többet, mit Zsófia a protestánsokon elkövetett. Quinque lustra Lippayana 83.1.

2) Archiv, für Oest. Geschichte XX. köt. 322. s. kk. ll. Leslie jelentésében emlitettnek e magyar pártok. E jelentés kivonatban meg van Montecuccoli jegyzetei közt is a hadi levéltárban.

országgyülésre a város követévé lőn. Lassanként azonban befolyása kiterjedt a megyére is, és végre országos tekintélylyé lőn, legalább hitsorsosi, a lutheranusok, közt. Vitnyédi ügyvéd volt, s e korban a törvénytudók már szerepet kezdtek játszani a közügyek terén, melyet eddig majdnem kizárólag az egyházi rend, vagy a fegyverforgató nemesség foglalt vala el. Tevékenysége, ügyessége, melyekkel a legnehezebb, s legbonyolultabb ügyeket dülőre vitte, nagy hirt és sok pénzt szereztek neki. Voltak házai Sopronyban, Pozsonyban s az Eszterházyak, Zichyek, Tökölyiek, Nádasdyak, Kériek, Batthyániak, Pálffyak, Lisztiusok, és más főrangu családbeliek cliensei voltak. Kiváltképen pedig birta Zrinyi Miklósnak bizalmát, kinek legmeghittebb emberei közé tartozott 1). És Vitnyédy csakugyan olyan ember volt, minő sok kellett volna Zrinyinek, hogy nagy terveit valósitsa. Lángolóan szerette hazáját. Vallásában buzgó, azt még sem keverte mindig a politikába, s ha türelmet követelt magának, tudott türelmes lenni mások irányában is. Érzelmeiben tüzes, a kivitelben hideg, józan s ha kellett, vakmerő volt. Ismerte a félországot, nemcsak amugy felületesen, de le a szivek mélyéig, a vesékig. Nagyon jól ismerte Wesselényi gyengeségeit, még jobban Nádasdy csalfaságát, kit csak chamaeleonnak nevezett, és szivéből gyülölt. De épen azért valódi lelkesedéssel csüngött a bánon. Vitnyédy nem volt szeretetre méltó ember. Ügyvéd minden

1) Forstallhoz irt egyik levelében Zrinyi Vitnyédit: »' : »Triumvirum nempe qui triangulum clauderet mutuae confidentiae non facile aliis aperiendum« nevezi, Jelentés, mely néven idéztem és fogom idézni mindig az összeesküvésnek a hadilevéltárban levő leirását.

izében, karának perlekedő hajlamával, jogait, érdekeit körömszakadtig védte, és versenygéseiben nem ismert kiméletet. Álutakat, fogásokat sem vetett meg, melyeket a gyakorlott ügyvéd százával talált a magyar törvénykezés labyrinthusában. Egyszer, Sopronyban idegen lengyel kereskedők borát foglalta le, hogy magát egy harmadik nem fizető lengyel adósa ellenében kárpótolja, minek folytán a lengyelek repressaliakkal éltek és Soprony borkereskedése mérhetlen kárt szenvedett. Máskor hosszú pert folytatott Sopronyvárosával, mert a város épitési szabályaihoz nem akart alkalmazkodni, de mégis igényelte ama kedvezményeket - olcsóbb téglát, meszet, fát a város erdejéből melyekben a polgárok részesülni szoktak. A Zrinyiekkel szemben azonban más ember volt. Bámulta Miklós tetteit. Olvasta műveit. Aggodalommal kisérte veszélyeit, mert meg volt győződve, hogy vele bukik az ország is. Feljajdult, ha Zrinyi Miklóst valami mellőzés vagy sérelem érte, s ha módjában volt, oldalához sietett harczolni, mint 1664-ben az eszéki dúlás alkalmával. Figyelme mindenre kiterjedt, mi Zrinyit érdekelhette. Midőn 1663-ban Nádasdy halálán volt, mindjárt Zrinyi Miklósra gondolt: folyamodjék az országbirói méltóságért, mig a gróf Csáky István halála által megürült tárnokságot Zrinyi Péternek szánta. A leggyöngédebb figyelemmel kisérte Zrinyi Miklósné lebetegedését Bécsben, és nagy volt öröme, midőn szerencsésen fiut szült, a később Zalankeménnél elesett Ádámot (1662). Árváig irt, hogy Zrinyi Miklósnak egy jó lovat szerezzen, és sokat töprenkedett, mikép lehetne Olaszhonba űzött ökörkereskedés által a grófi háznak jövedelmeit szaporitani. Zrinyivel szemben nem volt a rideg, önző ügyvéd, hanem a valódi, ritka hűségű, lelkesült barát, s a kursanetzi szerencsétlenség kevés embert

sujtott talán oly mélyen, mint a furfangos Vitnyédy Istvánt 1).

Mindjárt a vasvári béke után Vitnyédy nem helyeselte az elkeseredés lépéseit, nem helyeselte, hogy Lippay ellent akart mondani a békének, mert az olyan lépéshez fegyver kellene, anélkül még jobban megkötné a magyarok szolgaságát 2). Béketűrést ajánlott most, mint ajánlott volt a háborgó protestánsoknak az 1662-iki országgyülés után. Mint Zrinyi Miklós barátjától várni lehetett, ellensége volt minden török szövetségnek. Nem bizott a pogány szavában és meggyőződését a mult és jelennek elég példájával támogathatta. A behódoló Magyarország ugy tetszett neki, »mint az ebhóhér pórázára kötött kutya, melyet a hóhér el-elereszt távolabbra, de végre is a mikor kedve tartja leüti.« 3) Szükségesnek tartá azonban, hogy a nemzet szomoru helyzetében más keresztény népekhez forduljon. Már 1664-ben, még Zrinyi Miklós életében, irt a mainczi választónak és a holsteini herczegnek, ajánlván nekik az ország megvédését: a francziáknak pedig különös barátja volt. Midőn XIV Lajos csapatai a magyarföldre léptek, ő üdvözölte őket (1664. Jul. 12.) Zrinyi Miklós nevében, és sopronyi házában ki-be jártak a franczia urak. Ő volt a közvetitő köztük és Zrinyi Miklós közt. Ismerte Guitryt, és midőn

1) V. o. Vitnyédy életrajzát Fábótól, a levelek előtt, mely csak az összeesküvésbeli szerepére hézagos és többször idézett leveleit a Történelmi tár XV. és XVI. köteteiben, melyekből világos, hogy csak hibás felfogás csinálhatott e higgadt férfiuból desperatus dühönczöt.

2) Vitnyédy levelei i. h. XVI. 238. 1.

3) U. o. 157. 1.

.

em

e franczia sereg hazament, La Fenillade-nak levélben fejezé ki a magyar nemzet fájdalmát a felett, hogy oly gyorsan kell a francziáknak távozni, mit egyébiránt a magyarok előre tudtak, mert ismerik a németek gyanuskodását, lékük azonban örökké fog élni a magyarok szivében. Bizalmas viszonyát a francziákkal nem jó szemmel nézték Bécsben, sőt rá fogták, hogy leánya lakadalmán franczia vendégeit azzal köszönté fel »Adja Isten hogy a franczia király legyen urunk« ; 1) mind a mellett ő folytatta összeköttetését a francziákkal, érintkezésbe lepett Gremonvillevel, sőt 1665-ben egy oly vállalatra ajánlkozott, mely teljesen méltó volt merész, ravasz, eszközeiben nem válogató szelleméhez.

A magyar elégületlenek nem csalódtak, midőn azt hivék, hogy XIV Lajos a lengyel trónra franczia herczeget akar ültetni mig Ausztria ellenzé azt. János Kázmér Lengyel király, a Wasa családnak utolsó fisarjadéka, és még inkább cselszövő szellemü franczia neje: Gonzaga Lujza neversi herczegnő a franczia párthoz szitottak, és a lengyel koronát, melyet a király már szivből megunt, a nagy Condé herczeg fiának, az ifjabb Condé Henrik Gyulának szerették volna juttatni. E tervnek fő ellensége Lengyelország nagymarsallja, a sereg alkapitánya, a 13. szepesi város starostája Lubomirski György herczeg volt, ki a kozákok és svédek ellen kitűntette magát, II. Rákóczy György lengyel hadjárata után pusztitva Magyarhonban is megjelent, és osztrák pártfogásnak örvendett. Neki tulajdonitott a király sok mindenféle zavart, és megalázást, mely a koronát érte, és

1) Vitnyédy levelei i. h. XVI. 236. 237. 1.

1664. végén 1665 elején a varsói gyűlésen kivitte, hogy a herczeget mint árulót megnótázták, fej és jószágvesztésre itélték. Lubomirski Boroszlóba, osztrák földre menekült, de barátjai nem hagyák el, fegyverkeztek mellette, és ő 1665. tavaszán egy kis kerülővel, Morván és Magyarországra át, haddal készült visszatérni hazájába. Lubomirski tehát kő volt mind a francziákhoz hajló magyarok, mind XIV Lajos utjában, és Vitnyédy elhatározá, hogy e követ elfogja mozditani. Május elején 1665-ben tehát elment Gremonvillehez, és ajánlkozott, hogy Lubomirskit - ha a franczia érdek ugy kivánja - nehány lengyel ruhába bujtatott magyar által erővel vagy csellel, élve vagy halva kézre keritteti. Ha sikerül őt elfogni min nem kételkedett, mert amint mondá — hatalmas barátjai vannak a felvidéken, a Kárpátok közt fogva tartja mind addig, mig János Kázmér sorsa felett nem határozott. Gremonville közlé a dolgot Bonzival ki a mint láttuk — Lengyelhonban talált diplomatiai tehetségének kifejtésére tért, és XIV.. Lajossal. A franczia és lengyel királyok örömmel kaptak az alkalmon, és Gremonville biztositá Vitnyédyt, hogy bármint süljön is el a dolog, számithat a két fejedelem pártfogására. A költségekre XIV. Lajos 12,000 livrest rendelt, melyből Vitnyédy egyelőre 2000 frtot kapott. Az alkalmas pillanat elérkezettnek látszott, midőn a Lengyelhonba becsapott Lubomirski augusztus havában a király seregei elől Magyarország felé hátrált, s Vitnyédy irt is Gremonvillének, hogy minden készen van, ámbár épen nem rendelkezett azon segédeszközökkel, melyekkel a franczia követet oly vérmesen biztatta; de Lubomirski csak Czenstochauig vonult vissza, ott egy ütközetben a királyiak egy osztályát

megverte s azután alku s fegyverszünet következett, melynek tartamára a herczeg ismét Boroszlóba vonult, hová Vitnyédi karja semmi esetre sem érhetett 1).

Bory Mihály királyi táblai biró, Wesselényi javainak kormányzója és 1665 tavasza óta korponai főkapitány volt, a mely városba ő, convertita mint Wesselényi, hozta be a katholika vallás gyakorlatát, saját házában tartván oltárt, papot, tanitót és kriptát 2). 1663-ban a nádor kiküldé Regensburgba, a német birodalmi gyűléshez segitségért a török ellen, s itt összeköttetésbe lépvén Schönborn érsekkel, általa a haza ügyét a franczia királynak ajánltatta. 1664-nek elején (februárban) haza menvén, megigérte az érseknek, hogy irni fog, mit meg is tett, de választ nem kapott, mely körülmény nagyon aggasztá, mert félt, hogy levele talán Schönbornhoz el sem jutott, illetéktelen kezekbe került, és igy correspondentiája kitudódik, melyet pedig még a nádor előtt is eltitkolt 3). Még Vitnyédy sem tudott belőle valamit kivenni: mind azon által kiismerte benne a rókatermészetet ). Boryban épen nem volt meg az ügyvédnek lángoló

1) Gremonville levelei maj. 7. jun. 8. 30. aug. 28 1665. Jelentés. Nádasdy I vallomása 44 pont: Frangepán utolsó vallomá-ában a Lubomirski-féle esetet a Lipót ellen való merénylettel zavarja össze. A lengyel dolgokra nézve 1. Bronikowsky Geschichte von Pohlen. III fűz. 34, 57, 63, sat. Theatrum Europaeum IX 1249 és kk. ll. és 1538. és kk. ll.

2) Győri fűzetek IV. 181–186. 1.

3) Széchy Mária vallomása 1671. mart. 17. k a m. le v. Wesselényi levele Tornához február 29-én 1664. Uj magyar muzeum 1855. 410. lap.

*) Széchy Mária, Vitnyédy Keczernek mart. 19. 1663 »Bory uramat én sem jó magyarnak, sem sincerus embernek nem tarthatom». i. h. XVI. 49. 1.

honszerelme. Hideg skeptikus ember volt, szeme előtt csak saját érdeke és előmenetele lebegett, dühbe csak saját sérelmei hozták, de akkor ki is fakadt, és csak ugy dült belőle az éktelen szitok és káromkodás. Önzésében Nádasdyhoz hasonlított némileg, de veszélyesebb volt az ország birónál. Nádasdy Bory helyzetében valószinüleg nem hagyott volna nyomott a történetben, mig Bory, ha Nádasdynak születik, felforgatta volna az egész országot. Beteges testében vaserély és merészség lakott; értett a fegyverviseléshez, és a mult háborúban mint a korponaiak vezére szép csatát nyert a dúló tatárokon 1), de szintugy otthon volt a cselszövésben. Szintoly képes volt merész terveket koholni, mint kivinni, és vezér is, katona is egyaránt tudott lenni, nem ugymint, Vitnyédy, ki páratlan közvitéz volt egy Zrinyi Miklós kezében, de önmagára hagyva könnyen kalandot űző rabulistává fajult. Befolyása a gyönge nádorra határtalan volt. Mindenese volt, és pórázon vezette annélkül, hogy Wesselényi észre vette volna. Az elégületlen vármegyék, melyek egyre panaszkodtak a németek zsarolásán, a török dúlásán, vallásuknak elnyomásán, szabadságuknak felforgatásán, a nádortól kérvén oltalmat, csak akkor jutottak czélhoz, midőn ügyüket Bory is felkarolta 2).

Bory mellett a nádori udvarban még nagy befolyással birt Leszenyei 3) Nagy Ferencz, nádori itélőmester,

1) Bel. Notitia II. 484. l. 1667. évre teszi e csatát, de nyilván toll, vagy nyomtatási hibából 1663 vagy 1664. helyett, mert 1667-ben nem jártak tatárok a felföldön.

2) Széchy Mária i. h. A történet folyama igazolandja jellemzésemet.

3) Az iratokban ugyan mindig Lessenyei fordul elő, de én ugy irom a mint kiejtik, még ma is Barsban, Hontban.

most

1660 elején mintegy 36-38 éves barsvármegyei

nemesember.

Ha Bory a nádort, Nagy Ferencz a nádornét tartá hatalmában, ki viszont férjével tehetett mindent. Nagy semmi tekintetben sem volt Boryhoz fogható. Családja nem ment fel az Árpádok koráig, ámbár sógorságban volt több nevezetes családdal. Birtoka csekély volt; pályáját vármegyei szolgálattal kezdé - Barsban — mint jegyző, és alispánból lett 1660-ban nádori itélőmesterré. Jellemtelenségben hasonlitott ugyan Boryhoz, de mig Bory önzésében volt valami megdöbbentő, daemoni vonás: Nagy Ferenczben egy mindennapi, haszonleső gazemberrel találkozunk. Boryban legalább megvillant az eszme, hogy más irányt ad az ország sorsának: Nagy Ferencz soha sem gondolt másra, minthogy hivatalában előre menjen, ura és urnője kegyét megtartsa, és öregbitse s a legroszabb esetben is a felszinen maradjon. E czélra a természet több adománynyal látta el, melyek jobb használatra lettek volna érdemesek. Sima megnyerő modorral, — mely néha a csuszás, mászásig aljasult 1) — tudott alkalmazkodni mindenkihez, s ez által igen sokszor magához alkalmazta az embereket. Veszélyes bonyolódott helyzetekben tele volt leleményességgel. Lélekébersége, bátorsága soha sem hagyta el, tevékenysége soha sem lankadott. Nem hiányoztak belőle ne

1) Jellemző erre nézve a levél, melyet Báthory Zsófiának irt. Trencsény, febr. 25. 1666. »Gratiájáért és érdemem felett való nagy kegyelmességért teljes életemben nagyságodnak és fejedelmi házának csekély állapotom és tehetségem szerint alázatos háladó igaz szolgája maradok.«k a m. le v. Az ember azt hinné, hogy legalább is életét mentette meg a fejedelem asszony, de nem meghivta fia lakadalmára.

mesebb vonások sem. Jószivü, háládatos, szolgálatra kész volt, a mennyiben önmagának veszélyeztetése nélkül lehetett, s e tulajdonságai nemcsak megyéjében, de az egész országban is számos barátot szereztek neki, és a mi rá nézve még fontosabb volt, egyengették utját további előmenetelre 1).

Nagy Ferencznek nem jutott eszébe Bory izgatását ellensulyozni, mert urnője a nádorné maga is nagyon hajlott a gondolatra, hogy az ország helyzetén változtatni kell. Wesselényiné, daczára több mint 50 évének, daczára gyakori betegeskedéseinek, még mindig a nyughatatlan, tettekre vágyó Széchy Mária volt, kinek ifju éveit szerelmi kalandok és harczi zaj oly változatossá és botrányossá tevék. Első férje Bethlen István volt Erdélyből, kivel hat évig élt, de midőn 1633-ban meghalt, ugyszólván már ravatalánál viszonyt kezdett a megboldogult sógorával, a házas Zólyomi Dáviddal. Kevéssel utóbb Rozsályi Kun István nejévé lőn, s feltűnő viseletével egész Erdély figyelmét magára vonta. Fejcsóválva beszélék, hogy egymaga utazik,

1) Nagy Ferenczet legjobban jellemzik tettei, s ezek képezik legnyomósabb czáfolatát. Botka Tivadar értekezésének. (Századok, 1869. 73.-84. 11.) mely őt ártatlanul rágalmazott martyrnak akarja, némely kiszakitott, összefüggéstelen adatok nyomán feltüntetni. Jellemzik őt 1670. Lőcsén és Bécsben tett vallomásai, melyek Bécsben a titkos levéltárban, de részben a budai kamarai és esztergomi primási levéltárban is őriztetnek. Nevezetes mit september 14 1670. lőcsei vallomásában mond, hogy ő csak eszközkép cselekedett »ex debita erga eos (urai) observantia et reverentia, ac iisdem complacendi studio augendoque meo apud eosdem credito et existimationis et gloriae.« Igaz, hogy ezt akkor mondá, midőn feje koczkán állott, de jellemes ember még ily helyzetben sem védte volna magát ilyképen.

lóháton, feltekert pisztolyokkal, szablyával a nyeregfőben, béllelt süveggel fejében, nőcseléd nélkül, csupa férfiakkal 1), s a roszalás megbotránkozássá lőn, midőn egyszerre megunva férjét tőle titokban elszökött és Dévára ment lakni. Kún István megtudván rejtekhelyét, fegyveres erővel akarta visszahozni, de Mária kisiklott kezeiből és a dévai várba menekült. Az ügyből országra szóló per lett, mely a házasságnak teljes felbontásával végződött, mert Mária akkor még protestáns volt 2). Erdélyben nem lévén többé maradása haza ment Magyarországba, de ott meg édes anyjával, Homonnai Drugeth Máriával keveredett izetlenségekbe, ugy hogy ez őt Murányban egy darabig fogva tartotta 3), sőt anyjának halála után is ugyszólván csak türt vendég volt Murányban Illésházy Gábor sógoránál, ki 1644-ben mint protestáns I. Rákóczy György pártjára állott *).

Mária tehát kapott az alkalmon, midőn Wesselényi, a királyi vezér, szerelmes ajánlatokkal megkereste és rögtön kész volt férjért és várért Murányt kedvesének kezére játszani. Az éjjel, melyen Wesselényi nehány hű em

1) Rákóczy György Lorántfy Zsuzsánnának Segesvár dec. 1. 1637. Szilágyi i. h. 57. 1.

2) Kemény önéletirása, Szalay kiadásában. 246. 1. Szalárdy, Siralmas Kronika. 92. 1.

3) Széchy Mária protestatioját Homonnai Drugeth János országbiró előtt, az akkor tőle kicsikart reversalis ellen, 1641. ka mar. levéltár.

4) » Látjátok mondá Mária cselédjeinek, mielőtt Wesselényit bebocsátá mily alárendelt állásban vagyok itt a várban.« A szerző czikke: Széchy Mária és Wesselényi Ferencz Murányban. Vasárnapi ujság 1865. 603. 1.

berével a Mária által kijelölt helyen a várat megmászta, volt egy percz, midőn ugy látszott, hogy Wesselényi eltévedt és a terv meghiusult; s e perczben Mária maga is pisztolyt ragadott, cselédségét összehivta és el volt határozva, Illésházi embereit egyenkint lakására hivatni, lekonczoltatni, és Wesselényi nélkül is a király számára elfoglalni a várat. A murányi kaland megszerzé neki családja róvására atyjának Széchy Györgynek jószágait, és elhagyván a reformáta vallást, összekelt kedvesével, miután Lippay primás korábbi házasságát a még életben lévő Kun Istvánnal a katholika egyház szempontjából is semmisnek nyilvánitá 1). Házasságát Wesselényivel nem zavarák meg botrányos jelenetek. Wesselényi teljes lélekkel ragaszkodott a nőhöz, kinek - jól tudta és elismerte - gazdagságát köszönhette, ki költségeire annyit adott a magáéból, hogy szinte szegénynyé lett, ki őt, a beteges, köszvényes korai aggastyánt a legnagyobb áldozatkészséggel és figyelemmel ápolta. Miatta viszályba keveredett bárgyú, esetlen fiával Lászlóval, kit első neje, a szentemlékü Bosnyák Zsófia szült, és őt még életében a lengyelországi birtokok egyrészével és az ősi jószágokkal kielégitette, csak hogy az özvegyet halála után ne bántsa ); viszont Mária, ha talán nem is épült még ki teljesen fiatalságának szerelmi vágyaiból női kötelességein kivül más, korához illőbb dolgokra forditotta figyelmét. Nagyon szivén feküdt, ki fogja elvenni Zrinyi Péter legöregebb leányát Ilona Ka

1) Vasárnapi ujság i. h.

2) Wesselényi végrendelete a kam. le v. és másolatban a család kolozsvári levéltárában.

3) Vitnyédy levelei i. h. XV. 252. 1. XVI, 7. 1.

talinát, mert Zrinyi Péter és Miklós anyjuk, Széchy Magdolna után, első izbeli unokatestvérei voltak 1). Rokonszenves figyelemmel kisérte Zrinyi Miklós tetteit, sajnálkozván, hogy nincsen pénze, melylyel gyámolithatná, és ismerte, fájdalommal ismerte azon szenvedéseket, a melyeket az országnak ez idétt szenvedni kellett 2). »Semiramis módjára szeme nyiltabb lévén uránál« irja egy kortárs mindjárt felfogta 3) és pártolta Bory terveit, és kész volt mindenféle külföldi hatalomhoz fordulni, csak segitve legyen az ország állapotán 1).

Wesselényi helyzete nyomasztó volt. Érzé, hogy népszerüségét elvesztette, hogy kőnek nevezik a magyarok előmenetelében, melyet el kell görditeni. A panaszok pedig, melyekkel folyvást ostromolták, csakugyan sérelmes dolgokat tartalmaztak. Igaz volt, hogy a békét törvényellenesen kötötték: azt sem tagadhatta, hogy ha a nemzet nem gondoskodik önmagáról, végső veszedelme fog bekövetkezni. De mikép segitsen magán külföldi segély nélkül? Kérdés, mely elől Wesselényi, már állásánál fogva, mint a nemzeti jogok őre, sem térhetett ki, de a melyre kielégitő választ nem talált, nem találhatott. Mindamellett sokáig habozott és csak környezetének befolyása alatt határozá el magát, hogy élére áll az elégületleneknek, és szövetségbe gyüjti a

1) Wagner, Collect. Gen. D. II. 123. 1. Nagy Iván X. 533. 1. Katának nevezik Zrinyi Györgynét, de hogy Magdolna volt, kitűnik a kanczelláriai levéltár egy okmányából.

2) Vitnyédi levelei i. h. XVI. 22. Nagy F. lőcsei vallomása sept. 14. 1670. Pr. le v.

3) Babocsay Fata Tarczaliensis. 16. 1.

*) Nádasdy II. vallom: Tit k. le v.

hazafiakat, (1666. elején) tenni valamit az ország megmentésére 1).

1) »Szegény uram sokáig ellent tartott. . . . mind ez által a vármegyék Bory Mihály uramot vévén szegény uramtól eszközül, ő mind addig sürgette, hogy végre reá beszéllette az azokban alább megirandó confoederatusokkal egyetérteni.« Széchy Mária i. h. Mily módon vitte Széchi Mária Wesselényi ügyeit, mutatja egy levele Nagyhoz 1661-ből. »Balassy Imre felől való irást lecopialtatván megmutattam ő kegyelmének - férjének — azért, hogy eszében vegye magát, s olyformán adtam mintha kg. csak azon postscriptot küldte volna el, az kit Judex Curiae uram leveléből vett volna ki. Makai uram nem tudván ez állapotot, uram ő kg. előtt adta vala kg. levelét, az Isten tudja, micsoda mesterségemmelhoztam helyre, ő is tanul máskor« k a m. lev.