1593 - from Magyar Hadi Krónika

 Magyar Hadi Krónika

A Magyar nemzet ezeréves küzdelmeinek katonai története 

By Rónai-Horváth Jenő, 1897

1593 

A tizenöt éves török háború.

A törökök e folytonos foglalásai, rablásai és dúlásai egy-két évtized alatt nyomorba döntötték az egész országot; de a császár és a rendek egymással folytonosan vitatkozván, a bajok gyökeres orvoslásában egymást kölcsönösen megakadályozák s bizony csoda, hogy a török a Rudolf császár, mint magyar király birtokában levő országrészt rég meg nem hódította. Német vezérei és seregei ebben a törököt nem is akadályozták meg volna soha és ha a török mégis óvatosabb volt, ez kizárólag ama visszatorlások következ­ ménye vala, melylyel a magyar kapitányok oly gyakran s mint láttuk igen szép eredménynyel éltek.

Sokkal nyugodalmasabb volt Erdély helyzete, mely Báthory István, azután pedig Báthory Kristóf bölcs kormánya alatt békes­ ségben, jólétben ólt. Midőn azonban Báthory Kristóf halála után ennek fia Báthory Zsigmond került a fejedelmi székbe, a jó egyetértés a fejedelem és a rendek közt megbomlott s a bekövetkezett küzdelmekben nemsokára Erdélynek is része lön.

Az 1593-ik évvel meginduló mozgalmas idő, melyet közön­ ségesen a 15 éves török háborúnak szoktunk nevezni, Sziszek ostromával veszi kezdetét, a mikor is Hasszán pasa súlyos vere­ séget szenvedvén, a harczvágyó Szinán pasa nagyvezír ennek megboszulására nagy hadsereget vezet Magyarországra. Ezzel a Szulejmán halála után kötött, de a törökök által soha be nem tar­ tott béke forma szerint is fölbomlik; a török birodalom még egy nagy kisérletet tesz hatalma kimutatására, de a hosszú küzdelem, melyet folytat, hatalmát nem igazolja; néha győz, de még többször vereséget szenved; egy-két új helyet elfoglal, de a régiekből többe­ ket elveszít; általánosságban pedig a török hódítás e háborúban véget ér.

Az 1593-ik évi hadjárat, a sziszeki és pákozdi csata. A hadjáratot ez évben is, immár harmadszor, Dervis Hasszán boszniai pasa nyitja meg; de míg a két megelőző évben a pasa Sziszeket mindig utoljára hagyta, ezúttal, bizva a nagy erőben, melyet összegyűjtött, legelsőben is Sziszek alá szállott.

Boszniából és á budai béglerbégség esztergomi, füleki, pécsi, szigeti, pozsegai stb. szandsákjaiból 25—30,000 főnyi sereg gyü­ lekezett nagy titokban Hasszán pasa banjalukai táborában, a Száván pedig tutajok és hajók állottak készen az ágyúk, ostrom­ szerek, élelem stb. szállítására; midőn tehát a pasa junius 15-én Sziszek alá érkezett, ezúttal az ostromra is teljesen föl volt ké­ szülve. A császári kormány, melynek a magyar hadügyre vonat­ kozó intézkedéseit Ernő főherczeg tette meg, már a múlt évben, midőn az erős Bihács elesett, Petrinja fölépült és Sziszek oly ve­ szedelemben forgott, tisztában volt az iránt, hogy a békének vége, de intézkedéseivel akkor megkésett. Ezt helyrehozandó, 1593-ban már a tavasz elején leküldte Ernő főherczeg a tapasztalt Eggen- berg Rupert kipróbált császári vezért, hogy Erdó'dy Tamás hor- vát bánnal, Auersperg András zágrábi és Graswein István kap- ronczai kapitányokkal egyetértőleg a török ellen sereget gyűjtsön s azok fölött, a Tirolba küldött Burgau Károly őrgróf helyett a parancsnokságot átvegye. A gyűjtés és szervezés azonban lassan haladt s midőn Hasszán pasa Sziszek alá ért, még alig 4— 5000 fő volt együtt.

A sziszeki helyőrség 100 német zsoldoson kívül néhány száz ujonczból és polgárból állott csak, de a védelem Jurák Balázs és Fintics Mátyás zágrábi kanonoknál, kik a várat Hasszán ellen már tavaly is megvédelmezték, jó kezekben volt.

A törökök mindjárt a megérkezést követő napon hozzáfogtak a vár lövetéséhez, még pedig a Száva és Kulpa közt, hol a várat a szárazföldtől (a Száva-Kulpa köztől) csak egy keskeny csatorna választotta e l ; itt, egy elhagyott templomnál volt az első löveg- sáncz; a második a Kulpa jobb partján emeltetett, mely a nagy köröndöt lőtte. Az ostromlottak helyzete, kivált miután a derék Fintics is elesett, rövid idő múlva fölötte aggályossá vált s nem szűntek meg Erdődyt és Eggenberget segélynyújtásra sürgetni.

Junius 22-én végre, midőn a vár léte már csak órák kérdése volt, megjelent a Száva jobb partján az e folyó és az Odra közt «lőnyomuló fölmentő sereg, mely a már megemlített vezérek csa­ patain kívül Draskovics János, Túróczy Benedek, Tahy István és Erdődy Péter magyar huszárjaival és Bödern Menyhért sziléziai lovasaival mintegy 8000 főből állott. Zrínyi György kanizsai ka­ pitányt Eggenberg szintén várta, de a derék törökverő ismeretlen ■okokból elmaradt.

Hasszán pasát a fölmentő sereg közeledése annyira meg­ lepte, hogy még asztalnál ült, midőn az előcsapatok Sziszek alatt már egymással harczban állottak. Miután a közeledőkben csak Erdődy horvát bán kis csapatát vélte, mintegy 2000 legjobb lova­ sával a Kulpa hídján az Odra és Száva közti síkra átkelve, Hasszán azonnal harczra fejlődött. A már túl volt csapatok közül a gyalog­ ság az Odrára támaszkodva a bal szárnyat képezte, Meszni bég a középet, míg a Hasszán által hozott lovasság a jobb szárnyra vo­ nult föl.

A magyar huszárok első támadása visszaveretett és az Odra felé nyomatott; de Auersperg nehéz lovasai a liarczot lielyrcállí- ták, majd Ködern lövészei a törököt az egyik oldalról, Erdődy ismét előtörő huszárjai a másikról oldalba fogván, Hasszán pasa hada megfutott és hanyatt-homlok a Kulpa hídjának rohant. A zsú­ folt híd azonban csak keveset bocsátott át, a legtöbb a folyóba rohant és ott veszett; ezek közt volt maga Hasszán pasa is, továbbá Mohammed herczegovinai és Musztafa klisszai bég, a szultán hú­ gának fiai. Mihelyt a Kulpa jobb partján maradt főcsapat a pasa veszedelmét s nemsokára annak halálát megtudta, a legnagyobb zűrzavarban szintén megfutott, üldözve a magyar huszároktól, kik a törökök ezreit konczolták föl.

A veszteség, melyet a török sereg szenvedett, óriási volt; 8000 maradt halva a Kulpa két partján, 4000 volt a vízbe fultak száma, 2 0 0 0 ló, 7 ágyú — köztük az 1537-ben Katziánertól elvett nagy ágyú, számos zászló, 30 hajó és a török sereg egész málhája és eleségkészlete zsákmányul esett.

Erdődy Tamás a győzelem után nyomban Petrinja elfogla­ lására akart indulni, de Eggenberg azon bárgyú indokolással, hogy a béke még tart, tehát várakat ostromolni nem lehet, a török által a béke daczára elfoglalt várat visszavenni állhatatosan vona­ kodott. Eggenberg tehát hadait elbocsátá, Erdődy pedig helyre- állíttatá Sziszeket.

A sziszeki vereség hatása Konstantinápolyban roppant nagy volt. Szinán pasa nagyvezír és a fiaikat vesztett szultánnők nem szűntek meg Muradot ostromolni, hogy a vereséget megboszúlja, mit a szultán végre is helyben hagyván, Szinán pasa nagyvezír 150,000 főnyi hadsereggel megindúlt Magyarország ellen.

Még Nándorfehérvárott meghallván, hogy a császár hadai — a császár egyenes parancsára, most, midőn a kedvező alkalom el- múlt — Petrinját ostromolják, fiát, Mohammed (Istvánffy s má­ sok tévesen Hasszánnak nevezik) görög béglerbéget és a Szigetről Boszniába helyezett «Kis» Hasszánt utasítá, hogy Petrinját föl­ mentsék. A császári had azonban nem várta be a törököt, hanem mint ha első fényes győzelmét szégyenlené, a bölcs és ovatos né­met hadvezérek Petrinját a török kezében, Sziszeket annak torká­ ban hagyva, «nehogy a sereg koczkára tétessék», visszavonúltak és szétoszoltak. Erre Erdődy és Zrínyi is kénytelenek voltak hadai­ kat visszavezetni, a görög béglerbég pedig a háromszor hősileg megvédelmezett Sziszeket öt napi ágyúzás után, egy ember el­ vesztése nélkül elfoglalta, az alkudozó kanonokok közül Granyát hitszegően megölvén, Fábriczit pedig fogságra vetvén.

Szinán pasa, fiával, a görög béglerbéggel egyesülvén, Székesfehérvárra, onnét pedig Veszprém alá menetelt s azt október 3-án körülfogván, 30 ágyúból lövetni kezdé. Speciacasa Ferdinánd a várat három napig 1 2 0 0főnyi őrségével jól védelmezte, s néhány idő előtti rohamot vissza is vert, de ekkor úgy rajta, mint a német őrségen oly csüggedés vett erőt, hogy a várból október 6-án egy a falban vájt nyíláson át a közeli erdőbe gyáván megszöktek. De a törökök a szökést észrevették, sokat fölkonczoltak és fogságba ejtet­ tek ; ez utóbbiak közt voltak a várparancsnok és Holfkirchen György is, úgy hogy az őrségből csak mintegy 300 ember menekült meg.

Szinán pasa csak két napig időzött Veszprémben és azután Várpalota alá szállott, melyet parancsnoka Ormándy Péter már másodnap föladott; de az őrség a gyors megadás és az egyezmény daczára fölkonczoltatott. Ormándy Győrbe menekült, hol a vár föladásáért börtönbe vettetett.

A török fővezér egyébiránt ez évre megelégedett e csekély eredménynyel is és előbb Budára, majd téli szállásokra Nándor­ fehérvárra vonúlt.

A császári hadak csak most kezdtek komolyan gyülekezni s Pálffy Miklós és Zrínyi György buzgósága folytán közel 40,000 főnyi sereg jött Komáromnál össze, a mely sereg fölötti parancsnok­ ságot a császár, nehogy az magyar kézbe kerüljön, Hardeck Fer- dinánd gróf győri kapitányra bízta. Midőn Hardeck a török sereg visszavonulását megtudta, megindúlt a sereggel Székesfehérvár felé s a régi koronázó várost október 30-án ostrom alá fogta. A vá­ rost Izsák fehérvári bég vitézül védelmezte, ennek daczára Huszár Péter 4000 emberrel a Sziget-külvárost elfoglalta s ha Hardeck által támogattatik, talán a várba is behatol; így azonban az erőlkö­ dés kárba veszett s a várkapu ellen intézett rohamot a törökök visszaverték.

E közben Hasszán budai pasa Fehérvár ostromáról hirt ve- vén, 20,000 főnyi sereggel annak fölmentésére sietett. Hardeck Fehérvár további ostromát föladva, épen visszavonulóban volt, midőn november 3-án a török sereg a láthatáron megjelent; a visszavonulás harcz nélkül most már lehetetlen lévén, a császári sereg Pálffy Miklós tanácsára Pákozd közelében harczra fejlődött. Már ekkor a budai pasa is harczra készen állott, a csatavonal előtt 4 4 ágyúval; ajobbszárnyon állott a Szinán pasa által Budán visszaagyott 2 0 0 0janicsár és a budai pasa 1 0 0 0janicsárja, a középen maga Hasszán pasa a 12,000 főnyi lovasság ólén, a bal szárnyon az utászok és a várőrségi csapatok.

A harczot Pálffy Miklós kezdé meg, a janicsárokra rohan­ ván, kiket két órai küzdelem után megsemmisített, míg a másik szárnyon Hardeck németjei, továbbá a győri és pápai vitézek Hu­ szár Péter alatt diadalmaskodtak; ekkor rohantak Zrínyi György és Nádasdy Ferencz a magyar lovasság zömével a török közép­ hadra, mely ekkor Pálffy által már oldalban is megtámadtatván, rövid kézi tusa után megfordult.

Több mint 6000 török hullája fedte a pákozdi síkot és a budai utat; az összes ágyúk, 2 2 zászló stb. estek zsákmányul a küzdelemben, mely a császári és magyar seregnek 1500 főnyi veszteségébe került.

Pálffy Fehérvár újbóli megtámadását a legmelegebben aján­ lotta Hardecknek, de a német vezér nyert hírét újból koczkáztatni nem akarván, november 4-én Győrbe visszavonúlt. Erre Pálff}' sem tehetett mást, mint hogy Komáromba visszatérjen.

De nem soká maradt Pálffy Komáromban, mert hallván, hogy a Szinán jöttének hírére fegyver alá hívott fölvidéki nemes­ ség Rákóczi/ Zsigmond, ecsedi Báthory István, Forgách Simon, Homonnay István főurak és Teuffenbach Kristóf kassai kapitány vezetése alatt Füleket ostrom alá fogták, hadaival e sereghez csatla­ kozott. Már előbb megvette a felvidéki sereg a füleld törökök által a Rima partján épített Szabadkát (Zabar), most pedig néhány nap ta Füleket vívta. Pálffy november 24-én 7000 főnyi gyakorlott hadával megérkezvén, ez az ostromlókban oly lelkesedést keltett, hogy az alsó várat mindjárt másnap megvették, két nappal később pedig a török 800 főnyi védőőrség a felső várat is megadta.

A vezérek épen a további hadműveletek fölött tanácskoztak, midőn hire jött, hogy Szécsény közelében erős török had áll. En­nek visszaverésére Báthory István és Homonnay Drugeth István küldettek ki; Báthory és Homonnay a török hadat, melynek ren­ deltetése Fülek fölmentése volt, az Ipoly partján a táborban meg­ lepvén, teljesen szétszórták, sokat fölkonczoltak belőlük s egész málhájukat elfoglalták.

Fülek elvesztése és a szécsényi vereség a felsővidéki törökökét rémülettel töltötte e l ; Balassa várai közül Kékkő és Divény, majd az erős Hajnácskő, Buják, Somoskő és Hollókő őrségeik által egymás után elhagyattak, mire azokat Teuffenbach német őr- séggel látta el.

A magyarok ezután Hatvan visszavételét óhajtották, de Teu- ffenbach németjei a nagy hideg miatt zúgolódván, Kassára vissza­ tértek, a magyarok pedig — miután Teuffenbach az ágyúkat meg­ tagadta — Hatvan ellen nem mehetvén, hazatértek. Pálffy is haza vezette derék hadát, de útközben ostrom alá vevén Szécsényt, ezt néhány napi ágyúzás után megadásra kényszeríté, miután pedig még a Szondy hős halála által megszentelt Drégelyt és ennek palánkját, melyek török őrsége szintén megfutott, magyar őrség­ gel megszállottá, Komáromba 1594 január 15-én érkezett vissza.

Az 1593-ik évi hadjárat végeredményében tehát a törökre ugyancsak kedvezőtlen volt; elfoglalta Sziszeket, Veszprémet és Palotát, de súlyos vereséget szenvedett Sziszeknél, Pákozdnál és Szécsénynél s elvesztette Füleket, Szécsényt, Drégelyt s még egy csomó kisebb várat, azaz a hódoltság jó nagy területét.